Talpra állni is segíthetünk adományunkkal

Sokszor hallani, hogy nem csupán az ünnepek közeledtével kellene adakozni. Miközben a becsmérlő gondolat helyett talán örülhetnénk, hogy vannak, akik legalább ilyenkor együttérzéssel fordulnak mások felé. Talpra állni sosem könnyű egy fájdalmas helyzetből, de a legapróbb segítség is előre lendítheti az embert. 

Ne becsüljük alá annak erejét, hogy, ha máskor nem is, legalább ilyenkor sokan adakoznak. Nem is kell nagy dolgokra gondolni. Elég az is, ha kinőtt, megunt ruhadarabjainkat, amik még egyébként jó állapotban vannak, felajánljuk a rászorulóknak. Ha tartós élelmiszereket vásárolva egy csomag tésztával vagy lisztel többet veszünk, és odaadjuk a gyűjtést szervező civileknek. Vagy épp két kávé árát elutaljuk egy segélyszervezetnek. Milliónyi lehetőségünk van, hogy a tőlünk nehezebb sorsú embertársainknak támogatást nyújtsunk. 

Amikor adományozunk kicsit jobb hellyé válik a világ. Mindannyiunk számára. Arról biztosít ugyanis adakozót és rászorulót, hogy nem fordítunk hátat egymásnak, nem vagyunk immunisak mások fájdalmára. Arról nem is beszélve, hogy sosem tudhatjuk, mi mikor szorulunk majd támogatásra. Velem eddig mindig úgy történt, hogy bizony, ha adtam, kaptam is vissza valamit. Talán ez a körforgás tartja egyben az emberségbe vetett hitemet.