A tűz mellett

Nincs ez másként most sem, hiszen nagyon sokan még ma is fával fűtenek. Ugyanakkor nagyon sokan el sem tudják képzelni azt, amikor a reggelre kihűlt lakásban begyújtással kell kezdeni a napot. Már ha van mit a tűzre tenni? Hiszen nagyon sok családban, háztartásban a legalapvetőbb dolgokra, így a fűtőanyagra sem telik. Nem véletlenül találták ki a szociális tűzifa támogatást. Persze, hogy az mire elég és mire nem az már egy másik kérdés. 

A tűzifa a családomban is mindig központi szerepet kapott. Úgy nőttem fel, hogy a szülőfalumban sokáig nem volt gázfűtés, mindenki fával vagy szénnel fűtött. Gyerekként napi feladataink közé tartozott a fahordás. Esténként a testvéreimmel csak úgy feküdhettünk le, ha bevittünk egy-egy vödör szenet, vagy tűzifát. És a tűz életben tartására is mindig figyelni kellett. Nem volt ez teher számunkra, olyan természetes volt mint a fogmosás. Sőt miután bevezették a gázt, visszasírtuk a fafűtéses kazánt. Valahogy annak sokkal kellemesebb volt a melege.  

Ezért szerettünk nagyon a nagyszülői tanyában is, ahol sparhelttel fűtöttek. Ott mindig meleg volt, néha melegebb is a kelleténél. Ahogy öregedett a nagymamám, úgy a meleget is jobban igényelte, ezért aztán folyamatosan rakta fával a kályhát. Csak akkor volt nyugodt, ha égett a tűz és ha teli volt tüzifával a fészer. De akkor sem íjedt meg, ha fogyóban volt a készlet. Közel kilencven évesen is rendszeresen járta az erdőt és gyűjtötte a tüzifát. Ez volt a napi edzése. Néha akkora kiszáradt faágakat húzott be magával, majd vágott össze, hogy egy férfinak is a becsületére vált volna. Talán ezért is élt olyan sokáig? A tűzifa és a meleget adó tűz a reményt és a biztonságot jelentette abban az aprócska tanyában. Ezt az érzést azóta is magamban hordozom, és ha itthon begyújtunk a kandallóban melegség járja át a lelkem. A tűz mellett üldögélve pedig Müller Péter sorai jutnak eszembe: „Ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban, és árassz meleget. Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk és félünk, és oda gyűlünk, ahol meleg van még.”