Tökéletlenül tökéletes

Lassan itt az adventi időszak, amikor mindenki elmondja, hogy a szeretet ünnepére hangolódva a meghittség, az áldott, nyugodt légkör kell, hogy jellemezze a mindennapjainkat. De valljuk be őszintén, a legtöbbször ez az időszak a siettségről, kapkodásról, a tökéletességre való törekedésről szól.

Tavaly volt alkalmam egy lelkésszel beszélgetni erről, akinek egy mondata nagyon megütötte a fülemet. Ne a tökéletességre törekedjünk, hanem arra, hogy ha valami tökéletlen lesz, akkor az legyen tökéletlenül tökéletes.

Hatalmas elvárásoknak kell megfelelni a mai világban. Legyen kész időben a karácsonyi ebéd, finomak legyenek a sütemények, a boltok zárásáig minden tétel, ami a bevásárlólistán van, a lehető legolcsóbb helyen legyen megvásárolva. És persze olyan ajándékok kerüljenek a karácsonyfa alá, amelyek mindenki tetszését elnyerik.

Minden úgysem lehet tökéletes. De. Mégis az lehet, ha a legfontosabb üzenetet szem előtt tartjuk. A gyerekeinknek úgy tudunk a legjobban megfelelni, ha szeretetet és biztonságot sugározva ott vagyunk velük. Legalábbis szerintem. Nyilván örülnek az ajándéknak, és nyilván azon leszünk, hogy jó ajándékot hozzon a Jézuska, de a nap végén az lesz a legfontosabb és legjobb, amikor a család együtt közösen beszélget, társasjátékozik, illetve megnéz egy jó filmet (lehetőleg olyan mozit, amiben már az első pillanatban tudjuk, hogy melyik férfi és nő fog összejönni másfél óra múlva valami karácsonyi csoda folytán… vagy Kevin megint játszadozhat a betörőkkel). Így néz ki a nagykönyvben egy jó karácsony, és erre lehet törekedni.

Ha nem azt hallja a gyerek, hogy apa és anya azon veszekszik, hogy ki mit felejtett el megvenni a nagy kapkodás közepette a boltban. Ha nem azt kell hallgatnia a kicsiknek, hogy miért nem sikerült az ebéd és mi lesz így velük. Ha nem az lesz fókuszban, hogy miért nem sikerül a fát azt a nyamvadt talpba belefaragni. Akkor már nyert ügye lehet a családnak. Irány, tökéletlenül tökéletes karácsonyra fel!