Vegyék el a gyorshajtók autóit

Pár nappal ezelőtt újságíróként volt alkalmam részt venni egy rendőrségi eseményen, amely során dr. Hatala József nyugállományú rendőr altábornagy, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke nagyon hangzatosan fogalmazott a közlekedéssel kapcsolatban. „Ez egy nagy társasjáték, ahol a szabályok betartása mindenkire nézve kötelező, a szabályok be nem tartása pedig komoly következményekkel, emberéletekkel is járhat” – mondta a nagyra becsült rendőr.

Én azt gondolom, a hiba benne van a pakliban. Bármilyen körülmények között előfordulhat, hogy valaki elront valamit vezetés közben, de adja Isten, hogy az ne legyen végzetes hiba. Azt viszont nem tudom elfogadni, ha valaki úgy hibázik, hogy szándékosan vét a szabályok ellen. Az ittas járművezetéssel sokszor foglalkoztam már, számomra felfoghatatlan, hogy ez még mindig bocsánatos bűn Magyarországon.

Most viszont a gyorshajtáson buktam ki. Rendszeresen lehet azt olvasni a rendőségi közleményekben, hogy lakott területen valaki száznál is többel ment. Vannak vészhelyzetek, amikor ez még akár indokolt is lehet, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb gyorshajtó, aki ilyen drasztikusan lépi túl a sebességhatárokat, „menőségből” teszi. És látva a képeken, hogy milyen sportos autók azok, amelyeknek derogál lakott területen ötvennel menni, meg is bizonyosodok az előbbi mondatom igazán.

Egyértelmű, hogy ezeknek a sofőröknek nem számít, ha jókora pénzbírságot, akár több százezer forintot kell megfizetniük. De mit fognak szólni akkor, ha a gyorshajtás miatt egy útról lelépő gyalogosra már nem tudnak reagálni, és halálos áldozatot fog követelni a cselekedetük? Az a baj, hogy ebbe bele sem gondolnak, csak annyit mondanak: „ez velem nem történhet meg”, „én ismerem az autómat, tudok vezetni” bla bla bla.  

Egy megoldást látok. Annak, aki rendszeresen gyorsan hajt, ne pénzbírságot szabjanak ki, ne csak a jogosítványukat vegyék el (attól még volán mögé fognak ülni), hanem az autójukat vegyék el a rendőrök bizonyos időre. Azt biztosan sajnálnák…