Ünnep

Leparkoltam, ahol tudtam, és sétálva nyertem egérutat a szerkesztőséghez. Közben figyeltem a járókelőket. Senki sem ténfergett, mindenki célirányosan haladt a dolga után, intézte ünnepváró tennivalóit. Szerintem sokunk fejében is megfordult a gondolat, milyen szerencsések, akik otthon maradhattak lustálkodni, melegben és nyugalomban fogadni a közelgő ünnepet.

Aztán eszembe jutott, hogy pont nem lustálkodással fogom tölteni a szenteste napját. Háziasszonyi teendők, sütés-főzés, ajándékcsomagolás vár még rám, a teendők számát tekintve még jóval több is, mint egy átlagos hétvégi szünnapon. De milyen édes ez a teher! Hiába, legyünk akár gyerekek, akár felnőttek, a karácsony az az ünnep, amit egész évben várunk, tervezgetjük, készülünk rá. Mint egy ritka családi eseményre, jubileumra. Ráadásul minden évben elkövetkezik, igazi sarokpont, amit számon tartunk, amihez számos tettünkkel igazodunk.

Az ünnepi napokon szögre akaszthatók a kötelességek, a határidős feladatok. Helyettük itt az alkalom a családi programokra, egyéni elvonulásokra. A gyerekek indíthatják mesenézéssel a napot, a felnőtteknek jut idejük egy kiadós delelésre, az esti sietős lefekvést felváltja az éjszakába nyúló tévézés, zenehallgatás, netán társasozás, olvasás. Ilyenkor nincs helye a fegyelmezettségnek, a korlátoknak, az „egyszer van Karácsony!” mindent visz, mint a kártyában a Jolly Joker.

És amikor elcsendesülnek az utcák, kigyúlnak az ünnepi fények, lélekben is megérkezünk. Díszített fához, szerető családhoz, énekhez, imához. Ez az igazi ünnep, a szentséges Karácsony.