2016.12.14. 20:21
Szökni tilos!
Az egyik kedvelt kecskeméti pékségben a pult mögött álló hölgy barátnőjével beszélgetett, akinek négyévesforma kisfiához is volt néhány kedves szava: – Tegnap hol voltál? – kérdezte a fiút. Színházban – mondta vékony hangon a gyerek. – És mit láttál? – kérdezte az eladó. – Hogy nem szabad megszökni a családtól...
Nyilvánvalóan a kecskeméti színház gyerekdarabját látta előző nap a kisfiú. A Cseke Péter direktor rendezte Micsoda társaság! című mesejáték arról szól ugyanis, hogy családi nyaraláson két égedelem rossz gyerek megszökik. Ez vezet némi kalamajkához, hogy aztán happy end-be torkollva, a nézőkben mintegy katarzisként fogalmazódjon meg a darab eszmei mondanivalója.
Az ember első színházi élményének életre szóló, léleképítő hatását nem kell ecsetelnem. Gyerekként az Én és a kisöcsém volt az első darab, amit láttam, a legendás Radó-korszakban Kecskeméten. Dr. Sast stílszerűen Sas József játszotta. Máig emlékszem arra a jelenetre, amikor dr. Vas tologatta a színpadon a babakocsiban rugdalódzó dr. Sast, aki még hangosan oázott is hozzá. Mondjuk ma már egy Mohácsi-féle Vízkeresztet szívesebben nézek, amin volt is már néhány vitám fanyalgókkal, de hát itt jön az, hogy ízlések és pofonok.
Ma a kecskeméti Katona József Színházban szegénységben élő, zömmel roma származású gyerekeket látnak vendégül, akik közül sokan életükben először lesznek színházban. A kecskeméti teátrum belülről önmagában is gyönyörű látványt nyújt, s ehhez jön még a már említett Micsoda társaság! című mesedarab. Az életre szóló élmény garantált az ötszáz gyereknek, akiknek a sorsa egyszer talán jobbra fordul. De azt most biztosan megtanulják, hogy nem szabad elszökni a családtól.
