Humusz

Pedig a falevél és egyéb növénymaradványok egyáltalán nem kidobni való hulladék, hanem a jövő évi komposztföld kiváló alapanyaga, azaz megtermelt energia. Ezt magyarázta nekem évekkel ezelőtt Kecskemét egyik akkori alpolgármestere, akit azért bíráltak hangosan a belvárosi kertes házak és a külterületi hobbisorok lakói, mert a leveles zsákokat hetekig nem szállította el a hulladékgazdálkodó.

A helyzet azóta mit sem változott. Ma is sok kerttulajdonost hagy hidegen a komposztálás, és kidobja azt, amivel kiválóan feljavíthatná az otthoni termőtalajt. Nem is kell hozzá nagy befektetés. Megteszi egy hulladék fából összeütött láda, egy időtálló műanyag edény, és némi idő. Alapesetben 1 év alatt összeérlelődik a komposzt (ha nem forgatják, babusgatják), a diófa és vadgesztenye levelének kell 2-3 is. Utóbbit tapasztalatból tudom. A 2013. őszén „telepített” legelső komposztládánk aljába néhány utánfutónyi diófalevél került, ez mostanra alakult morzsolható, földes humusszá.

Sajnos nem csak a komposztálás tekintetében érhető tetten pazarlásunk. Ki gondolná, hogy a legtöbb magyar háztartásban a kukába dobnak havonta egy ötezrest. Hogyan? Romlott vagy el nem fogyasztott élelmiszer formájában. Ennyi pénzért feleslegesen dolgozunk meg, ráadásul az előállítással is feleslegesen terheljük a termőföldet, a környezetet. Az ilyen-olyan okból tönkre menő termék világszerte eléri az összes megtermelt élelmiszer 40-60 százalékát. Miközben szerte a világban százmilliók szenvednek éhezés vagy tápanyagszegény étkezés miatt. Mi itt Európában olyan jólétben élünk, hogy bőven futja a pazarlásra.