A föld jósága

Szeresd a virágot, és ne féltsd szívedet, mert, ki ezt szereti, rossz ember nem lehet. Írta Petőfi Sándor, aki félig félegyháziként akár a hétvégi Virágünnepre is költhette volna ezeket a sorokat. A virágosítás népszerűsítéséhez találóbb szlogent valószínűleg senki sem tudna megfogalmazni, mint a város büszkesége.

De Petőfi is méltán lehet büszke a félegyháziakra, akik a költő főtéri szobránál gyűltek össze szombaton délelőtt, hogy virágba öltöztessék a várost. Lelkes szervezők immáron nyolcadik alkalommal rendeztek Virágünnepet azzal a céllal, hogy ösztönözzék a városiakat környezetük virágosítására.
Munkájuk nem hiábavaló, mert ha lassan is, de szépül Kiskunfélegyháza.

Egyre több a virágos közterület, park, előkert, terasz, és balkon. ám még mindig több a rendezetlen, elhanyagolt terület a városban, mint a lelkiismeretesen gondozott, szemet gyönyörködtető kert. Hogy ez kinek a felelőssége, nem tudom. De azt igen, hogy ugyanúgy mint a rossz, a jó példa ragadós. Ezért sokkal több a Virágünnephez hasonló eseményre, lelkes virágültetőkre és szorgos kezekre lenne szükség.

Tiszaalpáron például a helyi általános iskolában minden évben virágot ültetnek a gyerekek a Föld napján, amit később ők gondoznak, locsolgatnak. Vigyáznak rá, mert maguk ültették.

Ezt a kezdeményezést minden iskolában bevezetném, hogy megszépüljenek a sivár betonudvarok. Ezáltal megtanulnák a gyerekek, hogy óvni kell a környezetünkben élő a növényeket. Megtanulnák, hogy nem elég csak elültetni, azokat felelősséggel gondozni is kell. És ha az iskolában kedvet kaptak a kertészkedéshez, akkor lehet, hogy otthon is ültetnének virágokat. Így szaporodhatna el a föld jósága. Mert Petőfitől azt is tudjuk, hogy a virág a föld jósága. A jóság pedig a lélek virága.