Részegen ki visz majd haza?

Bulizás címén a duhajkodó fiatalok üvöltenek, mint a sakálok, hánynak, mint a lakodalmas kutyák, üzekednek, mint a nyulak, és pusztítanak, mint a veszett fenevadak. Saját bőrükön érzik mindezt a kecskeméti Mária utca lakói, akik tehetetlenek a pénteken és szombaton éjjelente randalírozó „hordák” ellen. Elmenekülnek vagy elbújnak, ha elszabadul a pokol. Egy biztos: az alvás luxus ezen a környéken.

Amikor a hányásában fetrengő fiatalt hazaviszik a rendőrök, köszönetként arra számíthatnak, hogy a szülők számon kérik rajtuk, milyen jogon szólnak bele kisfiuk, kislányuk életébe. Ez gyakorta megesik Kecskeméten a „begyűjtő” körútra induló járőrökkel. Nem kell tehát túl mélyre ásni, ha az okokat keressük. Arra is akad példa a hírös városban, hogy beperelik a biztonsági őrt, ha kicsit erélyesebben tessékeli ki az est hangulatfelelősét.

A város fiataljai közben arra panaszkodnak, hogy nincs hová menniük, ha kulturált szórakozási lehetőségre vágynak. Ha azonban szinte minden hétre akad egy-egy hír a bulizók vandalizmusáról, kérdés: ki mer egyáltalán szórakozóhelyet nyitni.

Három fiatalnak kellett meghalnia, hogy kiderüljön, nagy gondok vannak a hazai diszkókban. Sok szülő szeme csak most nyílt ki, most kezdik félteni csemetéiket az éjszakától. De talán sokan vannak a fiatalok közül is, akik ezután jobban átgondolják majd, hol és hogyan bulizzanak. És nem lesz mindegy számukra, ki viszi őket haza részegen...