„Vigyázz magadra!”

 Ezt a szomorú igazságot éppen a fiatalok nem veszik komolyan. Ami érthető is, hiszen az életet, a szórakozást, a nyarat direkt nekik teremtette jókedvében a Jóisten. Így a szünidő elején különösen sok alkalom van az ünneplésre, hiszen véget értek az érettségi- és vizsgaidőszakok. A többi pedig működik a vicc szerint: akinek sikerül, az azért iszik, akinek nem, az meg azért.

Nem szeretnék úgy tenni, mintha okos, komoly és szigorú felnőtt lennék. Én is megcsináltam a magam marhaságait. Csak az én időmben talán egy kicsit kevésbé volt veszélyes a világ. Ha volt is kábítószer, nem volt jellemző, hogy azt tudtán kívül fogyassza el az áldozat. Szigorúan tartottuk magunkat ahhoz az alaptételhez, hogy vidéki buliban a sofőr nem piál és egyébként is ritkán jártunk vidékre buliba, mert nem volt kocsi sem, meg benzinre való sem.

Ahogyan annak idején aggódtak értem a szüleim, most pont ugyanúgy aggódom én is saját sarjaim miatt. Ettől aztán néha hülyén is érzem magam. Éppen a minap beszélgettünk erről, és feloldozást kaptam a nagylányomtól: "Édesanyám! Neked az a dolgod, hogy aggódj értünk. Legfeljebb nem mesélünk el mindent, ahogy te sem avattad be miden titkodba a szüleidet. Viszont türelmesen meghallgatunk."

Ilyen okos és komoly gyerekek jutottak nekem. A beszélgetés óta ritkábban mondom, hogy "Időben gyere haza!", vagy "Vigyázz magadra!", de remélem, ők is odagondolják.