Vélem-én

2010.07.04. 19:29

A falról való néptanítás

Janis Joplint, Jimmy Hendrixet és a P. Mobilt tettem ki gyerekkoromban legalább ötvenszer hetven centis méretben a falamra. A digóknak a Boney M, a Baccara meg a Dschinghis Khan jött be. Már akkor sem volt nemzeti egység. De most komolyabb időket élünk.

Mihályka Gyula

Sokakban verte ki a biztosítékot az, hogy a kormányfő által jegyzett és a parlamenti többség által elfogadott politikai nyilatkozatot kötelező kifüggeszteni az állami közintézményekben. A felháborodást azért nem értem, mert a falról, tábláról való néptanításnak nagy hagyományai vannak hazánkban. A középszintű falusi szórakozóhelyek nagytermének falán például már évtizedekkel ezelőtt ott lehetett látni a „Lekérés nincs!” táblát. Sok konfliktust előzött ez meg, ennek hiányában bizony sokkal több hetényegyházi legényt kalapáltak volna el a kerekegyházi bálakban.

Népünk gasztronómiai eligazodását is nagyban segítette az éttermek előtt látható megállító tábla: „Ma pacal”. De a május 1-jei felvonuláson bámészkodóknak sem kellett törni a fejüket, vajon kiket látnak, mert ott volt a táblán világosan: „Április 4-e Gépgyár Dolgozó Kollektívája”. S napjainkban is sok helyet tudok, ahol a KTE meccseinek időpontjait lehet böngészni a falon.

S az is igaz, hogy ott a helye ezeknek az eligazításoknak, ahol az emberek gyakran megfordulnak. Ráadásul még praktikus előnye is van. Teszem azt az ember mintát visz az ÁNTSZ-be és várnia kell, hát mindjárt van mit olvasni. Azt mondom, addig nincs baj, amíg egy kortárs zeneszerzőt fel nem kérnek arra, hogy a politikai nyilatkozatot megzenésítve üsse össze az ország új Himnuszát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!