Egyszer már megjártuk

Azok az országok, népek járnak jól, amelyek a három közül legalább egyikkel rendelkeznek. Mi itt a trianoni kis Magyarországon bőséggel rendelkezünk ivóvízzel. Az ország területének csaknem a két harmada művelhető, még ha nem is termelünk rajta. Energiánk is lenne. Igaz nem olaj meg gázmezőkre kell gondolni.  Állítólag geotermikus nagyhatalom is lennénk, egyes rangsorolás szerint a világ 5. hatalma vagyunk ezen a téren.

A nyugati pénzemberek meg nem hülyék. Látják ezt a kis országot. A vizet nem tudják kivásárolni, a vízművek elidegenítését egy jogszabály tiltja. De ott a föld. Jövőre lejár az a 7 évre szóló vásárlási tilalom, ami a külföldre történő elidegenítést megakadályozza. Utána az unión belül az vesz földet, aki akar meg aki tud. A nyugatiak kivásárolhatják alólunk a földet.

Hogy mi lehet ennek a következménye? Álljon itt egy történet. Még a Boldog Békeidőkben történt. Az egyik ország nemesei elkártyázták elitták, elszórakozták a történelmi birtokaikat. Egy másik ország bankjai meg az egyháza csöndben szépen megvásárolta a parcellákat. Odaadták azoknak a lakóknak, akik ugyanazt a nyelvet beszélték, mint a földvásárlók. Előbb-utóbb az ország keleti felében ők kerültek többségbe, övék lett a föld is.
Utána már csak a hadsereget kellett a szomszédnak beküldenie. El is szakították az országrészt, melyet mi magyarok csak Erdélynek hívunk Szent-István királyunk óta.