2007.07.18. 10:44
Reggeli délibáb
Kilépett a kapun. Elővett egy szál cigit, ami magától meggyulladt. Ahogy haladt, az eleinte még kihalt utcákon egyre nagyobb tömeg hömpölygött.
Az emberek boldogan nézelődtek, a férfiak kezet csókoltak a csinos, mélyen dekoltált, combokat és csábos mosolyokat villantó hölgyeknek. A virágokkal tarkított kandeláberekre rózsaszín masnikkal rögzített hangszórókból Kodály muzsikája szólt. Kedélyes idős asszonyok Mozart-csokoládét osztogattak, megsimogatták a gyerekek buksiját, miközben fogadták a teraszokon sörrel koccintó öregurak bókjait.
Az embertengerrel vasmadarat lehetett fogatni.
NAGY DÜBÖRGÉSRE lett figyelmes. Egy vörös bikán ülve Palik Laci száguldott el mellette nyomában egy sziszegő helikopterrel és egy mighuszonkilencessel. A páva felszállott a városházára szorosan a harci repülők mellé, melyek jól irányzott lövésekkel terítették be a főteret rózsaszirmokkal. Mindenki boldog volt, táncolt. Az embertengerrel vasmadarat lehetett fogatni. Kicsit furcsállotta, hogy reggel délibábot lát, de a távolban egy fejenálló néni ezer kezében ezer ásványvizes palackot tartott. Megvadult folyóként ömlött belőlük a víz – beterítve a fortyogó aszfaltot és őt magát is.
A HŰSÍTŐ FÜRDŐTŐL felébredt. Az ágya mellett ült aggódó családja meg a locsolókocsi sofőrje.