Nyolcvanéves az évszázad női úszója

Fraser az asztmája miatt kezdett el úszni, és már tizennégy éves volt, amikor felfigyeltek a tehetségére, hamarosan be is került az ausztrál olimpiai válogatottba. Első olimpiáján 1956-ban hazai pályán, Melbourne-ben alig tizenkilenc évesen aranyérmet nyert a 100 méteres gyorsúszásban, emellett tagja volt a győztes 4x100 m-es gyorsváltónak, 400 m gyorsban pedig második lett. Az év végén világrekordot úszott 100 m gyorson, s 15 éven át, 1971-ig a szám csúcstartója maradt, 1962-ben első nőként úszta a távot egy percen belül.

Csak Egerszegi és Phelps előzte meg

Az 1960-as római olimpiára világcsúcstartóként és abszolút esélyesként érkezett. Nem okozott csalódást rajongóinak: újra megszerezte 100 m gyorson az aranyérmet, s első nőként megvédte olimpiai bajnoki címét ugyanazon a távon. Emellett még két ezüstöt is begyűjtött a 4x100 m-es gyorsváltóban és a 4x100 m-es vegyes váltóban. Az ausztráliai Perthben megrendezett 1962-es Nemzetközösségi Játékokon is remekelt, négyszer csapott be elsőként a célba.

Az 1964-es tokiói olimpián – jóllehet hét hónappal korábban nyaktörést szenvedett egy autóbaleset során, melyben édesanyja életét vesztette – ismét megnyerte az aranyérmet 100 m gyorson. Ezzel ő lett az első úszó, akinek három egymást követő olimpián sikerült ugyanabban a számban nyernie, hasonló triplázásra azóta a nők közül egyedül Egerszegi Krisztina, a férfiak közül pedig az amerikai Michael Phelps volt képes. Ezután még egy ezüstöt is begyűjtött a 4x100 m-es gyorsváltóval, de ez már utolsó olimpiai érme volt. Az ausztrál sport „nagyasszonya” olimpiákon 4 arany- és 4 ezüstérmet szerzett, pályafutása során 39 világrekorddal (ebből 27 egyéni) büszkélkedhetett.

Zászló a császártól

Ellentmondásos magatartásáról, vagányságáról és szókimondásáról is ismert volt, a sportág fenegyerekének tartották. Már 1960-ban Rómában többen bírálták, mert a vegyes váltóban többszöri felszólításra sem volt hajlandó a pillangóúszást vállalni. Az 1964-es olimpia megnyitóján a csapatvezetés tiltása ellenére vett részt, majd a szponzorokat és a hazai úszószövetséget magára haragítva nem az általuk biztosított, hanem egy régebbi, szerinte kényelmesebb úszómezben lépett a rajtkőre.

A pohár akkor telt be, amikor a győzelmét felfokozott állapotban ünneplő Fraser éjszaka a tokiói császári palota kertjében – afféle szuvenírként – ellopta az olimpiai zászlót. Ott helyben letartóztatták, de aztán elengedték, sőt a császár neki ajándékozta a zászlót. Az ausztrál úszószövetség viszont tíz évre eltiltotta a versenyzéstől, s bár a büntetést később négy évre csökkentették, a harmincegy éves sportoló már nem készült fel a mexikóvárosi játékokra.

1965-ben beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, 1967-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével (MBE) tüntették ki, 1985-ben első nőként került be az ausztrál Hírességek Csarnokába. 1999-ben az évszázad legjobb női úszójává választották, Ausztráliában a nevét viselő díjjal minden évben az év legjobb egyéni sportolóját jutalmazzák. 2000-ben minden idők legjobb ausztrál sportolójának választották, ő volt a 2000-es sydneyi ötkarikás játékok First Ladyje és egyik olimpiai fáklyavivője.

Életéről több film is készült, az egyikben saját maga edzőjeként ő is feltűnt, megírta önéletrajzát, és lánya is írt róla egy könyvet.