Sztárvilág

2009.11.19. 09:52

Deák Bill mankóval is jól focizik

Szabadidejében kártyázik, foci és vízilabdameccsre jár, vagy otthon pihen a magyar blues királya, Deák Bill Gyula. Akiből talán híres focista is lehetett volna, ha tíz évesen nem veszti el az egyik lábát.

NANA.HU

Énektanárai operaénekest akartak faragni Deák Bill Gyulából, akinek ez annyira nem tetszett, hogy faképnél hagyta oktatóit. Helyette Beatlest, Rolling Stonest és Jimi Hendrixet hallgatott, közben a szomszéd fiú apjának gitárján pengetett és énekelgetett barátjával a lépcsőházban. Az évek múlásával végül a bluesban találta meg azt, amit mindig is keresett. „A blues egy életforma, ami magával ragad, és nem ereszt” – vallja.

[caption id="" align="alignleft" width="380"] A 61 éves énekes életműkoncertje november 20-án lesz a Sportarénában. Nemrégiben „A király meséi” címmel jelent meg legújabb lemeze.
[/caption]

Focistának indult

A szülei nem kényszerítették, hogy polgári szakmát is tanuljon a zenélés mellett. Bár Gyula fejében egyszer megfordult, hogy talán bőrdíszművesként is kereshetné a kenyerét, de gyorsan elhessegette ezt a gondolatot. Hamar rájött, hogy a zene a mindene, ami - túl a hatvanon - még ma is fiatalon tartja. Bár amputációja előtt csak a focinak élt, híres futballista szeretett volna lenni. Az iskolában természetesen az ének volt a kedvenc tárgya, amely mellett még a történelmet is kedvelte. A többit nem igazán szerette, és nem is volt jó tanuló. Mert alig várta, hogy vége legyen a sulinak, és a haverjaival a kőbányai grundon rúghassa a bőrt.



- Nagyon szép fiatalságom volt. Reggel kimentünk a térre, lábteniszeztünk, fociztunk, majd csavarogtunk a városban. Nekünk egy zsíros kenyér és egy alma is elég volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Szegények, de boldogok voltunk.

A házi koszt nyoma

Feleségével, Marikával is Kőbányán találkozott, akkoriban mindketten itt éltek. Kapcsolatuk szerelem volt első látásra, harmincöt éve tart boldog házasságuk.
- Természetesen olykor mi is összekapunk, ám mivel egyikünk sem haragtartó, hamar ki is békülünk. Nem is értem, hogyan képesek emberek úgy összeveszni, hogy utána hetekig, sőt évekig nem szólnak egymáshoz. Marika nagyon jószívű asszony. És remek szakács is. Tizennyolc évig a vendéglátóiparban dolgozott, így érthető, hogy istenien főz. Ez meg is látszik rajtam...

Gyula nem szokott főzni, bár, mint mondja, ha kényszerítenék, egy rántottát vagy egy paprikáskrumplit biztosan össze tudna ütni. Főzőműsorokba is hívták, de visszautasította az ajánlatokat. „Mert az nem az én világom.” Főzőcskézés helyett szabadidejében inkább elmegy egy focimeccsre – nagy Fradi-szurkoló -, beül egy vízilabdamérkőzésre, a barátaival vagy feleségével römizik, esetleg megnéz a tévében néhány pókerjátszmát.

Mindene a család

Unokájával, Gyuszival is sok időt tölt együtt. Beszélgetnek, állatkertbe mennek, beülnek valahova ebédelni vagy vásárolgatnak.Ugyanis Gyulának nagyon fontos a család. Szinte minden nyáron a fiával, Tomival, menyével és unokájával nyaralnak. Idén Törökországba utaztak, ahol már korábban is jártak. Várost néztek, a tengerparton pihentek, a bazárban nézelődtek, és idén a blues királya egy masszázsra is befizetett.

- Tomival olyanok vagyunk, mint a jóbarátok. Ő a sofőröm és a technikusom, szó nélkül megcsinál mindent, amit kérek tőle. Jó gyerek. Kiskorában sem volt sok gondunk vele. Persze ő is tett néha rossz fát a tűzre, de Gyula szerint nincs is olyan gyerek, aki olykor ne okozna fejtörést az őseinek. Én sokkal égetnivalóbb voltam nála – szemtelenkedtem, nagy volt a szám -, amiért az édesapámtól rendszeresen kaptam hideget-meleget. Ennek ellenére ma is nagy szeretettel mesél édesapjáról, akit nem régiben veszített el. Az édesanyja pedig akkor halt meg, amikor Újpestről visszaköltöztek Kőbányára.
- Összesen öt évig nem éltem Kőbányán. Akkor azért jöttünk vissza, hogy a szüleim közelében lehessünk. Visszaköltöztünk, és rá egy évre elment az édesanyám...

Tályogból amputáció

Focizás közben megrúgták a lábát, amitől egy tályog alakult ki a megsérült testrészén. A szülei orvoshoz vitték, ám a doktorok nem fordítottak kellő figyelmet a sérülésére, ezért a tályog hamarosan elzárta a fiú főütőerét. Trombózist kapott, amputálni kellett a lábát. Gyula nehezen dolgozta fel a tragédiát, egyszer még gyógyszert is bevett, hogy öngyilkos legyen. Depresszióját szülei segítségével győzte le, és a többiek csúfolódásával mit sem törődve, hamarosan újra focizott a barátaival. A strandon a mankójával még ma is remekül véd a kiskapuban, rátámaszkodva pedig el is tudja rúgni a labdát.

Unokája tényleg Bill

Míg a nagypapának csak művészneve a Bill, addig unokáját, akire hihetetlenül büszke az énekes, már hivatalosan is Deák Bill Gyulának anyakönyvezték. A 12 éves fiú a Kőbánya SC úszója, idén egy hajdúszoboszlói nemzetközi versenyen négy arany és egy bronz érmet nyert, valamint ő vihette haza a legjobb versenyzőnek járó korosztályos kupát is. Nagypapája sajnos csak ritkán tud neki a versenyeken szurkolni, mivel a koncertekhez hasonlóan a bajnokságokat is általában hétvégén tartják. Ha Gyuszika éppen nem úszik, akkor szinte mindig elmegy az idősebb Deák Bill fellépésére, ahol a nagyapja felhívja a színpadra, hogy bemutathassa a közönségnek.

Bauer Zsuzsa

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!