Hallgassa élőben!
2018. 08. 07. 06:30 | [email protected]

Már akkor volt egy pillangó kisasszonyunk, amikor igazából pillangóúszás sem létezett. Székely Éva úgy győzött az 1952-es helsinki olimpián 200 mellen, hogy pillangókartempóval úszott, mert ezt még megengedték a szabályok. Aztán újabban lett több „pillangó úrfink” is, ennek ékes bizonyítékaként vasárnap a glasgow-i Európa-bajnokságon 200 méteren – már hivatalosan is pillangón – Milák Kristóf arany-, Kenderesi Tamás ezüstérmet nyert. Sőt,

ha egy nemzetből nem csupán ketten juthatnának be a legjobb 16 közé, akár csupa piros-fehér-zöldben pompázhatott volna a dobogó,

mert az előfutamokban Biczó Bence a harmadik, Cseh László az ötödik legjobb időt érte el.

Történt ez egy olyan úszásnemben, amely korábban nem tartozott a magyar hitbizományok közé. A férfiszakágban talán csak az 1954-ben Európa-bajnok, 1956-ban olimpiai harmadik Tumpek Györgyöt tekinthetjük klasszikus, „főállású” pillangózónknak, egyébként inkább kiváló vegyesúszóink rándultak át egy-egy győzelemre; Hargitay András például az 1974-es, Darnyi Tamás az 1989-es Európa-bajnokságon, majd Cseh László, egyre gyakrabban. 2008-ban olim­piai ezüst, 2012-ben és 2016-ban Eb-, 2015-ben vb-arany jelezte, hogy a 200 pillangó nála nem csupán futó „úszókaland”.

Az azonban némileg váratlan, hogy a férfiszakág hajdani vegyes- (Darnyi, Czene) és mellúszó (Szabó Joe, Rózsa, Güttler) nagyhatalmából mára pillangónagyhatalom is lettünk.

A 200-on ifjúsági olimpiai bajnok Biczó 1993-ban, a számban riói bronzérmes Kenderesi 1996-ban, a junior világbajnokság-győztes Milák Kristóf 2000-ben született; adódna a kérdés, mitől kezdtek a második évezred utolsó évtizedében pillangóúszó klasszisaink „teremni”? Ám a válasz nyilván az, hogy nem annak, nem arra születtek, mindezt megtanulták.

Mert ez is tanulható, és a kettős diadalnak ez is értékes üzenete. Természetesen kell képesség, adottság, de emellett az is, aki tanulni akar, és az is, aki tanítani tud. Michael Gross, Gyenyisz Pankratov, Michael Phelps, Chad le Clos – ők a pillangózás atyamesterei – sőt, Milák Kristóf és Kenderesi Tamás se lesz persze bárkiből csak azért, mert szorgalmas, igyekvő. De a sportban a csodának is megvannak a racionális alapjai. Leginkább a szakértelem, az elhivatottság, a munka.

E sorok írásakor még nem tudom, tegnap este, ugyancsak 200 pillangón mire ment Kapás Boglárka és Szilágyi Liliána. Ám akármi történt is, a fenti tételt biztosan nem cáfolták meg.

Hozzászólások