A fehér gyöngyszem

Fater! Jól figyeljen arra, amit most hall, mert csak egyszer mondom el! Munkásőrnek, BKV-ellenőrnek, önkéntes rendőrnek, futballbírónak kizárólag olyan emberek mennek, akik kényszerítés nélkül vállalják a veszélyt – mondta tagoltan Böhm „Matild”, a Gellért FC gólerős „svarc” játékosa a szórakozott professzorra emlékeztető Csaba Elemér „sporinak” – aki „Matild” szerint olyan öreg volt, hogy eredetiben olvasta az aranybullát –, majd lekevert neki egy akkora pofont, hogy feszes vigyázzállásban esett hanyatt...

No de semmi kapkodás, nézzük inkább az előzményeket! Történetünk a hetvenes évek második felében zajlik. A kerületi focibajnokság második osztályában magabiztosan vert tanyát az utolsó helyen az agyonsajnált Gellért FC gárdája, amikor véletlenek sorozatának köszönhetően odakerült a csapathoz néhány szabadnapos vívó és öttusázó, olyanok, akik nemcsak hogy szerettek, de tudtak is futballozni. És – láss csodát! – a csapat egyenesen száguldott felfelé azon a bizonyos lejtőn, zsinórban és jelentős gólkülönbségekkel nyerte meccseit a híres-hírhedt Nagyszombat utcai kopogóson.

A korábbi kedves, kellemes, rendre agyonvert együttes rettegetté változott, tagjai nem mentek a szomszédba keménységet „kölcsönkérni”. A szezon végén már a mókás „G… Gellért!” – felirat virított a Duna-parti „stadion” öltözőépületének málló vakolatú falán. Annak rendje és módja szerint fel is jutottunk a kerületi első osztályba. Az évekkel később Ausztráliában ragadt Vass Gyuri ekkor már egyenesen a BEK-döntőről fantáziált, hatalmas betűkkel ki is írta krétával: „Gellért FC–Anderlecht 1–0.”

Na szóval, az egyik szombaton a kora délelőtti megméretés előtt tíz perccel – az ellenfél a bikaerős, de erősen darabos „fodballistákat” felvonultató Ó. Pamut „Fakó” – még csak tízen toporogtunk a három négyzetméteres, öltözőnek is használt egérlyukban. Pethő Laci beugrott az 1303-as bogárhátújába, és elindult játékosnézőbe a Komjádi uszoda dühöngőjéhez, ahol a „kilós” meccsek (a játékosok mindegyike száz forintot tett a kalapba, s a győztes vitte a „lét”) sokaságát játszották ilyenkor. „Pempőnek” azonnal rátalált a fehér gyöngyszemre, jelesül Böhm „Matildra”. Kisvillámmal leigazolta, s már kezdődhetett is a mi hivatalos bajnoki meccsünk! Hősünknek nem volt túlzottan sok ideje, várták ugyanis szeretett vevői a Majakovszkij utcai zöldségüzletében.

Két gólt vágok, aztán „tűzök” – közölte. Amit ígért, szigorúan be is tartotta.

Csaba „spori” addig eléggé hamisan fújdogált. „Matild” pedig cselekedett. (Lásd, mint fent!)

Nem könnyű a bírók élete sem.