2014.02.25. 16:13
A medencében nincs para
Huszonnégy éve foglalkozik mozgássérült gyerekek úszásoktatásával Rogics Jánosné Erika. Ha teheti, a szülőket is vízbe parancsolja.
Sok munka van abban, hogy örömét lelje az úszásban egy fogyatékkal élő gyerek. Az már kész sikerélmény, ha kiderül, úszásban ép társainál is gyorsabb, ügyesebb – mondja Erika. Túl a hetvenen is dolgozik: az úszni tanulókkal a megyei kórház fizikoterápiás osztályának 10 méteres medencéjében foglalkozik, a már úszókkal a Kecskeméti Fürdőben.
Az Úszni Tudó Mozgássérült Gyerekekért Alapítvány jövőre lesz 25 éves. Ennek bevételeiből – adományok, adófelajánlások – fedezik a kórházi tanmedence bérleti díját, a fürdőben az önkormányzat támogatásával zajlik az edzés. Korábbi tanítványai közül sokan felnőttként is rendszeresen úsznak, Erika rájuk a legbüszkébb. Tavaly áprilisban szenior úszóbajnokságot tartottak Kecskeméten. Mozgássérülteknek is szerveztek versenyszámokat, a rajthoz állók között volt gerincműtött kisfiú, lábak nélkül született kislány, izomsorvadásos fiatal, tolókocsis felnőtt. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Tanítványaira a legbüszkébb Rogicsné Erika
[/caption]
– Nagy büszkeségem Pálinkás Zoltán, aki tavaly nyáron átúszta a Balatont – meséli Erika. – Tolókocsival közlekedik, amikor elkezdtem edzeni, bő húsz kilóval volt nehezebb. Most öröm ránézni, rendszeresen úszik, szorgalmasan edz. Eredetileg úgy terveztük, mindketten rajthoz állunk a Balatonnál. Én végül lemondtam az indulást, de Zoli nagyon eltökélt volt. Alapítványi segítséggel oldottuk meg az utazását, benevezett a versenyre és igen szép eredménnyel abszolválta az öbölátúszást.
Erika zömében asztmás, autista és fogyatékkal született gyerekekkel foglalkozik, nyaranta rendszerint bővül a létszám, vidékiekkel is. Egyéni módszere, hogy egyszerre foglalkozik mozgássérült és egészséges gyerekekkel, így segítve elő egymás kölcsönös megismerését, elfogadását.
– A fogyatékkal élők jól érzik magukat a medencében, élvezik a mozgás örömét. Olyan van, hogy aki először lát végtaghiányos gyereket az uszodában, az esetleg jól megnézi. Ahogy időm engedni, el szoktam magyarázni, hogy ez a gyerek így született, így kell elfogadni. Ezt általában a legkisebbek is megértik, és oldódik a feszültség. Ennyi év alatt csak egyszer fordult elő, hogy egy egészséges gyerek kellemetlenül érezte magát mozgássérült társaival, és emiatt mondta le az edzéseket. Vesszőparipám, hogy a gyerekeket kísérő szülők, nagyszülők se üljék végig az edzést, hanem jöjjenek úszni a medencébe. A gyereket motiválja, ha látja, hogy a felnőttnek is fontos a mozgás, közös élmény lehet az úszás.
A sportban is vízválasztó a pubertás kor, néhányan ilyenkor maradoznak el az edzésekről. Bár Erikának van olyan tanítványa is, aki tíz év alatt még nem hiányzott egyetlen foglalkozásról sem. Nála bevált a módszer, hogy akit csak lehet, az edző mielőbb „elcsábít” a tanmedencéből az uszodai nagymedencébe. Sokan felnőttként is ott ragadnak.