A megszorítás áldozatai

Szigorú intézkedések meghozatalával lábalhat ki Kiskunfélegyháza a nyomorúságos anyagi helyzetéből. A megszorítások között van a sport önkormányzati támogatásának megszüntetése. A Kiskunfélegyházi KC férfi és női kosárlabda-csapata már – boksznyelven szólva – be is dobta a törölközőt. Apropó boksz.

A remek eredményeket felmutató Kiskunfélegyházi HTK ökölvívó szakosztálya sem sok jóra számíthat anyagiak terén a várostól. Nem marad más számukra, minthogy a saját alapítványukon keresztül tartsák fenn magukat. Az NB I/B-s férfikézilabdázóknak pedig információink szerint eggyel alacsonyabb osztályban, az NB II-ben kell megkezdeniük a következő bajnoki szezont.

De visszatérve a kosarasokra. Néhány hónapja az Atomerőmű és a Szolnoki Olaj játszott a KÉSZ Arénában jótékonysági meccset, hogy a jegybevételből segítsék a félegyházi kosárlabdát.

– A mérkőzés előtt mentem megnézni, hogy minden rendben van-e. Akkor látom, hogy a két csapat játékosai sorban állnak a pénztárnál. Ti meg mit csináltok? – kérdeztem tőlük, mire azt válaszolták, hogy megvesszük a jegyünket. Megható volt – mondta Iványi Ferenc, a Kiskunfélegyházi KC elnöke, majd hozzátette: a barátságos találkozó bevételéből be tudta fejezni a bajnokságot az NB II-ben hetedikként végzett férfi csapat, valamint az NB I-es amatőr bajnokságban kilencedik női gárda. A jótékonysági találkozó tűzoltásra jó volt. Mára azonban újra ég a ház.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Volt amikor vidáman ünnepeltek a Kiskunfélegyházi KC kosaras hölgyei. Manapság inkább a sírás kerülgeti a klub játékosait...
[/caption]

– Az önkormányzat 2,9 millió forintot ígért még az év elején. Alá is írtuk a szerződést. Mostanra azonban kiderült, hogy a város rossz anyagi helyzete miatt egyetlen fillérre sem számíthatunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy sem a férfiak, sem a nők nem vágnak neki a 2010/2011-es bajnokságnak. A kilenc utánpótlás csapatunkat viszont szeretnénk megmenteni. Szülői segítséggel és a beszedett tagdíjakból talán sikerül. Százhatvan gyermekről van szó. Nem hagyhatjuk veszni őket, de tudom, nehéz lesz a megtartásuk. A terembérlet, az utazás, a bírói költségek mind pénzbe kerülnek. A játékvezetők például mindig messziről jönnek, hogy az üzemanyagon is tudjanak fogni valamennyit. Pedig nekünk nem mindegy, hogy 6000, vagy 26000 forintot kell kifizetnünk. Többször írtunk már emiatt a honi szövetségnek, de semmit nem értünk el – bosszankodott Iványi, aki kudarcként éli meg a történteket: – Mindent megtettünk, de nem tudtuk megmenteni a felnőtt kosárlabdát. A helyi vállalkozók is a túlélésért küzdenek, nem áldoznak pénzt a sportra. A városban 1943-ban hozták létre az akkori fiatalok az első kosárlabdaklubot. Háború volt. Ma nincs, mégis most állunk a megszűnés szélén...

Balla László, a kiskunfélegyházi önkormányzat sportbizottságának elnöke nem túl optimista a jövőt illetően: – Csütörtökön dönt a képviselőtestület a sporttámogatásról. Sajnos nem sok esély van rá, hogy a sport pénzt kapjon a várostól. Azt szeretném elérni – és ez már óriási eredmény lenne –, ha év végéig megkapnák az egyesületek annak a pénznek a felét, ami az év elején be lett ígérve. Mert akkor legalább ki tudnák fizetni az eddigi beszállítóikat és azokat az edzőket, akik hat hónapon keresztül tették a dolgukat.