2009.03.13. 13:04
A cserekapus nem félt, csak izgult
Öt esztendÕ. Ennyi idÕnek kellett eltelnie, hogy Tóth Zoltán, a Kecskeméti TE-Ereco kapusa újra lehetÕséget kapjon az NB I-ben.
– Inkább „csak” izgultam – mondta Tóth Zoltán, a KTE-Ereco hálóőre. De azt hiszem, hogy ez érthető, hiszen elég régen védtem tétmeccsen az NB I-ben. Utoljára 18 évesen, egy Vasas–Újpest, majd egy Vasas–Pápa találkozón, még az angyalföldiek kapusaként. Azóta eltelt öt év.
– Tavaly – még az NB II-ben – az első tavaszi mérkőzés után kikerült a kezdőből. Azóta jószerivel a kispadot koptatja. Nehéz megemészteni?
– Kapusa válogatja, én nehezen dolgozom fel. Mindig kapom a biztatást, hogy majd jön a lehetőség. Ezt tudom én is, csak nehéz kivárnom. Senki sem azért futballozik, hogy a partvonalon kívülről nézze a meccseket.
– A kapusok azt várják, hogy lesérüljön vagy beszedjen egy hatalmas potyagólt a vetélytársuk. Durván hangzik?
– Az azért erős kifejezés, hogy „várják”. De valóban úgy van, hogy akkor jön el a lehetőség. Vagy ha a vetélytárs eligazol, és neked szavaznak bizalmat.
– Ön „flúgos”? Mert a kapusokat annak tartják. Ráadásul nem csak a futballban.
– Ez elől már nem tudunk menekülni, biztos bennem is van egy kicsi „flúg”. Kell, hogy legyen abban az emberben, akinek nem az a célja, hogy gólt lőjön, hanem hogy megakadályozza azt. Nemegyszer úgy, hogy szanaszét lövöldözik testének minden porcikáját.
– Minden bekapott gólt a saját kudarcaként él meg?
– Borzasztó, amikor megy el mellettem a labda, és tudom, hogy itt már senki sem segíthet, a háló a végállomás. Ráadásul sokszor centiken múlik az egész. Aztán a mérkőzés után megy az őrlődés: ha kicsit arrébb állok, ha kicsit nagyobbat ugrok, és a többi.
– Őrlődni most is van miért. Nem indult legszebben a tavasz a KTE-Erecónak.
– Valóban nem játsszuk még azt a szép és hatékony futballt, mint amit az ősszel láthatott a közönség. A Győr elleni bajnokin sok labdát eladtunk a középpályán, és így nehezen tudtuk felépíteni a támadásokat. Futballozni azonban biztos nem felejtettünk el, talán most vagyunk a hullámvölgyben. Tény, hogy nehezebb dolgunk van, mint az ősszel. Ellenfeleink már nem kezelnek le bennünket, készülnek belőlünk.
– Készül a szombati ellenfelük is. Mire számít?
– Nem lesz könnyű meccs, mert az NB I-ben már nincs ilyen. A REAC-ot vagy a Siófokot sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Szombaton azonban nagyon kellene a győzelem. Biztosan megnőne az önbizalmunk a jövő heti Honvéd elleni kupavisszavágóra, és akár a kétgólos hátrányunkat is le tudnánk dolgozni.
[caption id="" align="alignleft" width="334"]
Tóth Zoltánnak borzasztó érzés, amikor elmegy mellette a labda, és tudja, hogy a háló a végállomás
[/caption]
