SÉTA

2007.11.07. 14:51

Sokak szerint hangulatember vagyok...

Ezzel nincs is baj, ha a körülmény egy jól sikerült nyelvvizsga, vagy egy élvezhető délután a barátaimmal. Nem nehéz örülni, ha van rá ok.

Nagy Titanilla 10.c - Áfeosz

De mi van akkor, ha a körülmény egy olyan rossz dolog, amit nem biztos, hogy meg tudok változtatni, és egész életemen át végigkísér? Megoldás, ha állandóan keserű arccal fekszem le és kelek fel? Nem! Nem tudom teljesen megváltoztatni a körülményt, de változtathatok rajta. Módosítani tudom azzal, ha máshogy tekintek rá. Nem sajnálom le magam a földig, egyszerűen csak átértékelem a dolgokat. Annyi dolog vesz körül ebben a világban, amiért hálásak lehetünk, de ha nem vesszük észre őket, megemészt a saját sajnálatunk. Az önsajnálat a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb dolog.

Nagyon meglepődtem, amikor az egyik barátom mesélte, hogy hazafelé menet az út szélén csigákat talált, és örülni kezdett nekik. Lelkesedve mesélte, nekem pedig az első reakcióm az volt, hogy hagyjon már ilyenekkel...! Azok csak csigák voltak! Örülni nekik!? Azután elkezdtem gondolkodni... Lehet, hogy csak csigák voltak, de mennyire jó lenne, ha minden ilyen „átlagos” dolognak tudnék örülni. Annak, hogy az öcsém készít nekem vacsorát, vagy anyukám, mikor hazaérek, a kedvemért a kedvenc salátámat teszi elém. Sajnos ritkán értékelem ezeket a gesztusokat, mert alap dolgoknak tűnnek. Pedig sokkal boldogabb is lehetnék, mert megvan hozzá minden, ami szükséges…

Ezek is érdekelhetik