SÉTA

2007.11.29. 08:05

Keresztapám kalandja az 1956- os forradalom idején kezdődött...

Diákszállóban élt, mint fiatal nagykamasz. 1953. áprilisának egy éjszakáján mit sem sejtve aludt az ágyában, mikor felkeltették, és azt mondták: édesapja keresi.

Harkai Lilla - III. Béla Gimnázium, 8.B

Már akkor sejtette, hogy ő lesz a következő, akit elfognak. Mikor lement, öt-hat férfi fogadta. A fejére dobtak egy pokrócot, megfogták, és bedobták a kocsiba, majd elhajtottak vele az éjszaka leple alatt, hogy senki ne vegye észre. Előre írt vádirattal fogadták: azt mondták, vagy aláírja, vagy megnézheti magát. Végül börtönbe küldték a szovjetek elleni szervezkedés vádjával. A szülei, évekig nem hallottak felőle. Több mint tíz évet ült volna – ha ki nem tör a forradalom. A börtönben sok érdekes emberrel volt összezárva, mint például Eszterházy gróffal. Később Vörös Jánossal volt egy zárkában, aki tábornok, majd később az új magyar kormány debreceni hadügyminisztere volt. Együtt ült egy darabig Csáky gróffal és Pallavicini őrgróffal.

A lelkes forradalmárok szabadították ki őket. Paulai Zoltán Mosonmagyaróvárnál szökött át a határon több emberrel, ahol már a szovjetek páncélosai lőttek rájuk, de megmenekültek. Zoli félig megkönnyebbülve, félig félve az ismeretlentől lépett a kenguruk földjére, ahol ismerősök fogadták. Ezután sok érdekes dologgal foglalkozott.

Először csokigyárban dolgozott, ahol fennállt az ingyen csokoládéfogyasztás lehetősége, amit természetesen ki is használt. Utána a fényképezés művészetét sajátította el, vett egy jó gépet, egy könyvet, és egy szótárat, ugyanis egy szót sem tudott angolul. 6-7 évig fényképezett. A beach-en készített gyerekekről, nagyobb gyerekekről és még nagyobbakról – főleg lányokról – képeket. Modell és színésziskolában is dolgozott. Ismerte kislánykorából Kylie Minouge-ot, és Nicole Kidman-t. Ez utóbbi hölgy egyébként gyakran hívott taxit a cégéből – ugyanis keresztapám később taxivállalkozó lett. Nicole szüleit is ismerte, akiknek magyar barátja is volt, mindig mondták, hogy a nyelvünk olyan dallamos, tele van zenével.

Miután már lehetősége volt arra, hogy visszatérjen Magyarországra, volt egy megszokott élete. Barátai. Munkája. Egy másik otthona, Sidney. Ott maradt, és bár nem nagyon szívleli a repülést, megteszi a hosszú utat és évente visszalátogat szeretett hazájába, mert nem bírná ki nélküle. Sok emléke köti ide.

Keresztapámat mindig is minden érdekelte. Becsüli az életet, ami nem is csoda. Ezen kívül jó emberismerő, amit köszönhet annak, hogy sokat tanult egyik barátjától, aki az emberismereti tudomány szakértője. Egyszer, mikor nyáron sétáltunk, megkértem, hogy olvasson a tenyeremből. Hihetetlen, de igaz: elmondta szinte az összes tulajdonságomat. Pedig igazából azelőtt nem sokat beszélgettünk, csak egy-két szót, vagy mondatot, de ez az alkalom volt az igazán hosszú, és komoly. Akkor tudtam csak meg, mi történt vele 1956-ban, előtte sejtelmem sem volt róla. Nagyon meglepődtem, pedig ez abban az időben nem volt szokatlan.

Örülök, hogy ő túlélte, megúszta, most is köztünk van, és mesél a tapasztalatairól, abból a világból, amit ő látott.

Ezek is érdekelhetik