Noszkó Dóra

2019.11.28. 06:50

Szakadjunk le az internetről

A 21. század szülöttje vagyok. Egy évvel korábban láttam napvilágot, mint a Facebook, tehát teljesen egybeforrt az én és a kortársaim élete a közösségi médiával. Bizony néha előfordul, hogy egy nap akár több órán át is pörgetem az oldalakat, teljesen beléjük feledkezve. De vajon mindenkinek csak az az egy, tökéletes arca van, mint amit a nagyközönségnek megmutat?

Kecskeméti Katona József Gimnázium

Forrás: Shutterstock

Meglátásom szerint a közösségi média meglehetősen megosztó az emberek körében. Vannak, akik csak azért használják, hogy ismerőseikkel tudják tartani a kapcsolatot, hogy tájékozódjanak, egyesek teljesen ellenzik, vagy csak szimplán nem érdekli őket az egész, és maradnak az analóg életmód mellett, mások pedig az egész életüket ott élik le. Az utóbbi kategóriának is számos alköre van. Az úgynevezett influenszerek, véleményvezérek kénytelenek megosztani a mindennapjaikat, ugyanis a követőiket érdekli az, hogy mi van velük. Egy másik kör, akikkel rendszeresen találkozom, az idősebb korosztályból tevődik össze. Többnyire olyan anyukák és nagymamák alkotják ezt a csoportot, akik megosztanak minden egyes fotót a gyerekükről, az unokájukról, a főztjükről. Harmadrészt pedig rengeteg olyan felhasználót találhatunk, akik a legszükségtelenebb pillanatról is lőnek egy szelfit, majd több ismerősüket is megjelölve (akik az esetek többségében azt sem tudják, hogy a kép elkészült), közzéteszik. Sokan azonban nincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen hatással van saját magukra.

Az vagy, amit kiteszel?

Kitenni. Egy ige, melynek jelentése sokrétű. Megmutatom, közzéteszem, vagy akár szó szerint értve, kiteszem, amim van. Lehet az akár az új ruhám, a nyaralásom vagy növényem, ami a hosszú telet a lakásban vészelte át, és mivel beköszöntött a tavasz, az ajtóm előtt díszeleghet tovább. Nincs ez máshogy az internet világában sem. Azonban ahova a fotóimat, bejegyzéseimet teszem ki, az egy megfoghatatlan közeg, a világháló.

A fentebb említett kérdést szeretném körüljárni kicsit. Mindenkinek megvan a saját személyisége, ami az évek alatt kialakult. Nyilván mindenki csak azt tudja mutatni. Azonban vannak olyan külsőségek, amik megváltozhatnak. Manapság egyre több figyelemfelhívó fotóval találkozhatunk, még akkor is, ha csak gyorsan végigpörgetjük valakinek az oldalát. Meglepő, mikor egy ismerős megoszt egy fényképet, és egyáltalán nem is úgy néz ki rajta, mint a valóságban. Nagyon megtévesztőek ezek a dolgok. Szerintem mindenki tudja, hogy senki sem tökéletes. Ez az egyik legnagyobb közhely, azonban igaz. Éppen ezért felesleges is csak az eszményit mutatni.

Mindenki megbotlott már az utcán, ette le magát véletlen egy beszélgetés közben, köpött már ki vizet a nevetéstől. Na, és ezek azok a pillanatok, amiket cikinek tituláltunk. Holott ha mindegyiken nevetnénk, sokkal tökéletesebb pillanatok is születhetnének, mint az étteremben lefotózott cézársaláta, amit valójában csak félévente eszik az ember, vagy az üzletben készült fénykép, amelyen a tükör előtt állunk egy olyan ruhában, amit utána visszaakasztunk a fogasra. Ha csak ezt az ál-ént mutatjuk magunkból, félő, hogy a valóság sokkal szomorúbb, szürkébb lesz, mint amilyen.

Nem kell az életünk minden egyes pillanatát megosztani a médiában. Szokták mondani, hogy ami nincs fent a Facebookon, meg sem történt. Szerintem pedig igen, ugyanis a saját kis Facebookodban, a fejedben minden egyes megélt élmény megmarad. Ha dokumentálod is a mindennapjaidat, akármelyik pillanatban előkeresheted a telefonodból, számítógépedből, és tessék, meg is mutathatod akárkinek. Az a javaslatom tehát, hogy szakadjunk le az internetről, és térjünk vissza a valóságba!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!