Karácsony

Gyorsan ismertetném is az egyházi karácsonyt. December 25-e hajnalán megszületett Jézus Krisztus. Ezt ünnepeljük karácsonykor. Az ezt megelőző Advent pedig a várakozásról szól.

A világi megközelítése az, hogy a karácsony a szeret ünnepe. Mindenki szeretne találkozni rég nem látott szeretteivel. Ehhez pedig nem kell drága bonbon vagy nagy ajándékok. Összegyűlik a család, nagyokat esznek, és együtt híznak.

Gondolom nemcsak a mi családunkban olyanok a nagymamák, hogy mikor a negyedik csirkecombot vagy rántott halat lenyomják a torkodon még beléd tömnek ráadásképp egy rúd bejglit. És te hiába mondod azt, hogy „mama én nem kérem” a válasz mindig az lesz, hogy „Miért? Tán nem ízlik?”.

De visszatérve az ajándékokra. Engem már nagyon idegesít, mikor apukámmal bevásárolnánk decemberben a vasárnapi ebédhez, és órákat kell várni az üzletekben, mert mindenki más ajándékot vesz. És hiába állunk mi egy kiló csirkemellel, meg néhány nasival a kezünkben, a plazmatévések miatt órákat kell várni, mire sorra kerülünk.

Túlságosan elanyagiasodott a világ. Tesómmal mi is veszünk egy-két ajándékot a szüleinknek és mi is kérünk egy-két dolgot. De nem csak az ajándékokról szól. Az én kedvenc részem a karácsonyban az, mikor kiválasztjuk a fát. Minden évben a csomagtartóban szállítjuk és általában hazáig legalább háromszor elhagyjuk a fenyőt. Otthon ezen csak nevetünk és együtt feldíszítjük a fát. Utána meg jöhet az evés.