Családi hagyomány

Nálunk számos hagyomány keretében kerülnek megrendezésre az egyes családi találkozók évről évre, és mindegyiken örömteli hangulat uralkodik, ahogy egy délutánra elfeledkezhetünk a mindennapi gondokról. Legutóbb, november 1-én ült össze kis családunk a nagymamám születésnapja és Mindenszentek alkalmából. Ezt minden évben a nagyszüleim lakásában tartjuk, ez pedig elég nagy munka nekik. Ezért egyre többet mi is segítünk, hogy könnyebb dolguk legyen.

Idén az öcsémmel korán reggel felkeltünk, és átmentünk az előkészületekben segíteni. A konyhában mamával közösen sütöttük a híres sóskiflijét, réteseket, majd, mikor a fiúk (a nagypapám és az öcsém) a nagy asztalt felállították, meg is terítettünk. Innentől már csak az maradt, hogy elpakoljunk és elmosogassunk a konyhában, valamint papának, hogy elkészítse isteni halászlevet.

Az előkészületek befejeztével siettünk haza, hisz anyukám mindig süt szülinapi tortát a nagymamámnak, és ebben is segíteni szoktunk. Összeraktuk, majd díszítettük a süteményt és nagyon elégedettek lettünk a végeredménnyel.

Ebédre mentünk át a nagyszülőkhöz, először mi értünk oda, majd nagybátyámék, az unokatestvéreink és nagymamám nővére. Megköszöntöttük az ünnepeltet, majd helyet foglaltunk az asztalnál és mi, lányok elkezdtük behordani a fogásokat. Természetesen mindenki éhesen jött el, mert tudtuk, hogy csupa finom étel készül, és este hazafele úgyis gurulunk a lépcsőn lefelé. Az ebéd vidám hangulatban telt és nem győztük dicsérni a szakácsokat. Volt, aki kicsit le is szokott dőlni délután egy szobában, addig pedig általában a többiek beszélgetnek, elmosogatnak, pihennek. Később, egy szerintem nagyon szép hagyományt tartva, elindultunk a temetőbe, hogy meglátogassuk elhunyt szeretteinket.

Mindegyiküknek gyújtottunk örök világosságot jelképező gyertyát és néhány mondatban megemlékeztünk róluk. Általában a nagyszüleink, vagy anyu és a bátyja tudnak mesélni nekünk, unokáknak, hisz nekik van legtöbb emlékük, vagy egyáltalán emlékük, például dédszüleinkről.

Miután minden hozzánk közel állót meglátogattunk, már besötétedett és, amikor az ember körbenézett a sok-sok gyertya fénye úgy világított az éjszakában, mint milliónyi csillag az égen. Ez a látvány páratlan békét ad a léleknek, amit csak ezen a napon élhetünk át. Egy kicsit mindig szeretem átadni magam ennek a békének és ezért közelebb érzem magamhoz a szeretteinket.

A hűvös őszi levegőben mindnyájan átfáztunk kicsit, ezért, mikor visszaértünk a nagyszülők lakására, ittunk egy forró teát, majd közösen megvacsoráztunk. Ilyenkor az asztalon mindig áll egy meggyújtott gyertya, azokért, akikhez nem tudtunk elmenni személyesen. Mindenki jól lakott és elkezdtünk gondolkozni, hogy játszhatnánk valamit. Végül az Activity mellett döntöttünk és majdnem két órán át játszottunk. Mi viszont fele annyinak se éreztük, olyan vidám és önfeledt kedéllyel mutogattunk vagy rajzoltunk, hogy az együtt töltött idő szinte elrepült.

Este aztán, mikor már elfáradtunk, még közösen elpakoltunk, rendet raktunk, ezzel is a nagyszülőket segítve. Most hamar végeztünk, hiszen mindenki részt vett a munkában. Majd elkezdünk szedelődzködni, felöltözni és búcsút vettünk egymástól. Mama és papa nagyon hálásak voltak a sok segítségért, nekünk pedig már azért is megérte dolgozni, hogy nekik örömet szereztünk.

Ez csak egy, a családunkban tartott számos hagyomány közül, de mindre bátran mondhatom, hogy éppilyen remek hangulatban telik. Remélem, ezt sokan tapasztalják saját családi körükben, hisz ez az egyik legnagyobb érték egy ember életében.