Az egész település együtt mulatott

Egy gyönyörű, napsütéses szombaton a rendezvény terményáldással kezdődött, amire a templomban került sor. Rengeteg vidám érdeklődő vett részt az alkalmon – sokan népviseletbe öltözve. A Kossuth utcában gyülekeztek a felvonulásra a résztvevők, és hogy jó kedvűen töltsék el az időt, hárman ráhúzták a nótát, hogy a többiek táncolhassanak, amíg nem ér oda minden felvonuló, és a hivatalos zenekar.

Több lovas kocsin indult el a menet egyenesen a bíróné házához, ahol a vőfély kikérte őt a mulatságra. A bíró fel is kérte egy táncra kedvesét, a tánchoz nemsokára a többiek is csatlakoztak. Itt kínálták a táncosokat rétesekkel, egyéb süteményekkel, borral és pálinkával; így még felszabadultabban, jó kedéllyel folytathatták kocsiútjukat a faluban. A menet 18 óra táján ért vissza a kiinduló helyszínre.

Bár mindenki fáradt volt, 19 órakor újra kezdődött a táncolás, mégpedig az elmaradhatatlan szüreti bálon. Ennek a szakmári kultúrház adott otthont. A bálon már én is részt vettem, egy jó barátomnak köszönhetően, aki elhívott, hogy bevezessen a vidám szakmári mulatságok világába. Batyus bál volt, ami azt jelenti, hogy mindenki hozta házi süteményét és pálinkáját, borát, vagy éppen amit a háznál talált. Vacsorára viszont marhapörköltet főztek és ez járt a bál összes résztvevőjének.

Nagyon barátságos emberek ünnepeltek együtt, kínálták egymást, amivel tudták, beszélgettek és ami a legjobb hangulatot teremtette, hogy mindenki táncolt. Ki mit bírt vagy tudott, de nem láttam olyat, aki fel sem kelt volna mulatni. Fiatalok, idősebbek, mindenki jól érezte magát. Valaki hol az egyik asszonyt, majd a másik lányt kérte fel, vagy körben táncoltak, de mindenki vidáman szórakozott hajnalig. Az ember szinte úgy érezte magát, mintha belecsöppent volna egy igazi, régi falusi ünnepségbe, amikor még mindenki önfeledten tudott mulatni az ismerősökkel.

Én személyesen nagyon szeretem a hasonló mulatságokat, ilyenkor az ember közel érzi magát a többiekhez és a múlthoz, ahhoz, hogy hogyan éltek és mulattak felmenőink. Engem azon az estén gyorsan befogadott a közösség, már-már otthon éreztem magam és úgy megtáncoltattak a bálon, mint eddig még soha; egész késő hajnalig tartott a vigasság.