Húszéves a Rév és a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum Kecskeméten

– Az ország más pontjain működő Rév-szolgálatok is megünnepelték a jubileumi évfordulókat?

– Az elmúlt években sorra tartottak országos nyilvánosság előtt ünnepi konferenciákat a Rév-szolgálatok születésnaposai: tavaly volt 25 éves a budapesti, a megelőző években 20 éves a székesfehérvári, az egri és a szekszárdi Rév. Ebbe a sorba szerettünk volna bekapcsolódni mi is, hiszen húsz évvel ezelőtt, 2000. május 2-án nyitotta meg szolgáltatásait a kecskeméti Rév. A járványhelyzet miatt azonban le kellett mondanunk a konferenciáról.

– A Rév-szolgálatok szociális alapellátási szolgáltatásokat nyújtanak szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak. Több tucat hasonló profilú nappali intézmény, közösségi ellátás, alacsony küszöbű ellátás működik még az országban. Mitől válhatott a Rév márkanévvé ezen szolgáltatások között?

– A kérdés megválaszolásához vissza kell nyúlnunk a kezdetekhez. A létező szocializmusban ideológiai okok miatt nem lehetett nyilvánosan drogproblémáról beszélni. Utólag tudjuk, hogy a nyolcvanas évek közepén már igen aggasztó jelentések készültek, de ezek titkosított anyagok maradtak. A rendszerváltás évei után ennek a helyzetnek két súlyos örökségével szembesültünk: miközben egy évtized leforgása alatt hússzorosára nőtt az illegális drogok fogyasztása, forgalmazása Magyarországon, hiányzott a szociális ellátórendszer és a képzett szakemberek. A Református Egyház a nyolcvanas évek vége felé működtetett már ugyan néhány bentlakásos rehabilitációs otthont, de teljességgel hiányzott az ellátási palettáról az önkéntesen igénybe vehető, ambuláns ellátás. A Katolikus Karitász is újjáalakult 1991-ben. Vezetője az addig Münchenben élő Frank Miklós katolikus pap lett, aki óriási tapasztalatokkal rendelkezett a világegyház karitatív tevékenységéről. Korábban ugyanis a római székhelyű Caritas Internationalis (Nemzetközi Karitász) vezető munkatársa, később a Német Karitász munkatársa volt. Miklós atya és munkatársai feltették maguknak a kérdést: mi az a teljesen fehér folt a magyarországi szociális ellátási térképen, ahol a Katolikus Karitász példaértékű, mondhatnám prófétai jel értékű szerepet tudna vállalni? Az ambuláns szenvedélybeteg-ellátásra esett a választásuk.

– A fent elmondottakon túl miért volt ez ennyire fehér folt az ellátási térképen?

– Ne feledjük, hogy ezekben az években még szociális törvényünk sem volt. Az 1993. évi III. törvényben, az úgynevezett szociális törvényben sem nevesítették még a szenvedélybeteg-ellátást. Hazai minta és szakemberképzés hiányában külföldi szakmai program adaptálását határozták el. Egy német–­magyar karitatív együttműködés keretében a németországi Passaui Egyházmegye Pszichoszociális Ellátó és Tanácsadó Szolgálat (PSBB) szakembereivel vettük fel a kapcsolatot. A kilencvenes évek elejétől a Rév-szolgálatok leendő munkatársait, önkénteseit a passaui kollégák kezdték képezni részben itthon, részben mi utaztunk a német ellátórendszer és szakmai módszertan tanulmányozására. Talán ez a lépéselőny és szakmai képzés emelte a Réveket módszertanilag a hazai ellátórendszer élvonalába. Az ezredfordulóig nyolc Révet hozott létre a Katolikus Karitász.

– Miért éppen Kecskeméten alakult meg a nyolcadik?

– Talán összefügg azzal, hogy 1998-ban lettem Kecskeméten a nagytemplom diakónusa. Mivel korábban már bekapcsolódtam a fent említett német–magyar képzésbe, és kezdő diakónusként meglehetősen kialakulatlan volt még a munkaköröm, kézenfekvő volt, hogy a Katolikus Karitász megkért arra, tájékozódjam a város vezetésénél egy új Rév alapításának lehetőségéről. Kecskemét városvezetése pedig 1999-ben egy épületrészt biztosított ehhez számunkra, így nyithattunk a következő évben.

– Mindig is szenvedélybeteg-segítőnek készült?

– Eszembe sem jutott! Eredeti végzettségem teológus és nyelvtanár. Már felnőttként tanultam szociális munkát, de még szociális munkás tanulmányaim alatt sem érintett meg a terület. Arra készültem, hogy diakónusként Kecskeméten az egyház és a társadalom peremén élők, idősek, betegek, hajléktalanok, magányosok vagy börtönben lévők között fogok dolgozni. Aztán szembejött velem ez a lehetőség és feladat. Nem sokat gondolkodtam. Ha igény és lehetőség van rá, akkor számomra ez Isten akarata. Eltelt húsz év, egy pillanatra sem bizonytalanodtam el, hogy jól döntöttem.

– Hogyan alakult az intézmény története a továbbiakban?

– Az első öt év volt a legnehezebb, az úttörő korszak szakmailag is, a finanszírozás tekintetében is. Ha visszatekintek, tulajdonképpen folyamatosan küzdöttünk a fennmaradásért. De volt önkormányzati támogatás, a német projektből is jutott még fejlesztésre, lassan megnyíltak a hazai pályázati források. A szociális törvény 2005-től már nevesítette a közösségi ellátásokat, 2006-tól a nappali ellátást, 2007-től az alacsony küszöbű ellátást. Ettől kezdve a Rév is – bővítve eddigi szakmai profilját – működési engedéllyel rendelkezik ezekre az ellátási formákra. Erre kapunk állami normatív támogatást. Kecskemét város önkormányzata ellátási szerződést kötött velünk, és támogatja is szolgálatunkat.

– Mennyi kliens ellátására képesek jelenleg, hányan dolgoznak a szolgálatnál?

– A nappali intézményben 60 főt, a szenvedélybetegek közösség ellátásában 47 főt, a pszichiátriai betegek közösségi ellátásában 76 főt, az alacsony küszöbű ellátásban mintegy 120 főt látunk el. Tizenöt főállású munkatárssal dolgozunk. Többségük szociális felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A munkatársaknak folyamatos továbbképzést biztosítunk, így egyre többen szereznek közülük addiktológiai konzultáns vagy mentálhigiénés végzettséget, illetve különböző terápiás módszereket tanulnak.

– A Rév megalakulása után öt évvel már elnyerte Göncz Kinga szakminiszter miniszteri dicséretét „a kábítószer elleni küzdelem területén végzett kiemelkedő tevékenységéért.” Ez is mutatja, kiváló munkát végeznek.

– A miniszteri dicséret nyilvánvalóan nem személyemnek, hanem munkatársaimnak és az elvégzett munkának szólt.

– A miniszteri dicséret laudá­ció­jában szerepelt a Kábító­szerügyi Egyeztető Fórum szakmai vezetésének elismerése is. Hogyan jött a Révhez a KEF?

– Mondhatnám, hogy szervesen, szinte szükségszerűen. Tulajdonképpen kettős születésnapot ünnepelhetünk. A Kormány 2000. július 4-én fogadta az első Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében című stratégiai anyagot. A dokumentum helyi kulcsszereplőnek tekinti a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokat. Ezek a társadalmi szervezetek „gyűjtik össze a helyi drogproblémákkal kapcsolatos információkat, monitorozzák a változásokat, meghatározzák a legfontosabb rizikócsoportokat, megállapítják a közösségi prevenció célkitűzéseit, a terápia lehetőségeit, egyben pedig a prevenciós, közösségfejlesztő és terápiás kapacitásokat is nyilvántartják. …” Az ajánlás nyomán 2000 őszén meg is alakult a helyi KEF. A nemzeti stratégia ajánlása alapján a KEF tagjai: a helyi állami, önkormányzati, civil és egyházi szervezetek képviseltetik magukat, a prevenció és a terápia, az egészségügyi és szociális alap- és szakellátás világának a szereplői, valamint a népegészségügy, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, valamint az önkormányzatok szakosított szerveinek képviselői. A KEF elnöke általában a polgármester, vagy az ő képviseletében egy önkormányzati képviselő. Jelenleg Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony. Húsz évvel ezelőtt mint az ellátórendszer egyik tagjának vezetőjére, választás útján rám esett a szakmai társelnökség feladata, és mindmáig rajtam is maradt.

– Mi a KEF feladata, és hogyan teljesítette ezt az elmúlt 20 évben?

– Legfontosabb feladata a felmérés, monitorozás, helyzetértékelés, információáramoltatás a tagszervezetek és képviselőik között, ezek nyomán arányos és hatékony beavatkozások tervezése, támogatása. Ezenfelül az ellátási kapacitások, adott esetben hiányosságok feltárása, források felkutatása. Nagyon fontos feladata még a KEF-nek prevenciós programok, rendezvények, pályázatok szakmai véleményezése. Az elmúlt húsz év legnagyobb eredményének azt tartom, hogy tulajdonképpen az alapító tagokkal megmaradt a KEF. Ugyanakkor a változó világban és a hihetetlenül gyorsan változó drogszcéna mellett nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Mielőbb szeretnénk Kecskemét Drogellenes Stratégiáját megújítani és a Közgyűlés elé terjeszteni. Az elmúlt tíz évben csökkent a pedagógusoknak nyújtott prevenciós képzési, továbbképzési kínálat. Szeretnénk, ha az új stratégia és a hozzá rendelhető források a következő öt évben kiszámíthatóan és egyre több pedagógusnak, oktatás-nevelésben dolgozó egyéb szakembernek tudnának ilyen jellegű képzést, továbbképzést biztosítani.

– Végezetül, mit lát az ellátórendszer és a KEF előtt álló legnagyobb kihívásnak?

– Átfogó, mindenre kiterjedő rövid választ nem tudok adni, de ami a Rév-szolgálatot illeti, biztos vagyok abban, hogy az intézményi ellátásunk erősségei mellett a terepen, az utcán, a drogszcénákban való jelenlétünket kell erősítenünk.