Ferenc kiskorától rajong a galambokért

Gyermekkorában, édes­apja hatására ragadta magával a galambászat a kocséri Dobos Ferencet.

– Édesapám mérgezett meg a galambok szeretetével. Tízéves voltam, mikor eladta a galambjait, de egy részük hazarepült. Hosszasan kérleltem, hadd maradjanak, majd én gondozom őket – emlékezett vissza.

Elárulta: a madarak eladására azért volt szükség, mert tanulás helyett szívesen múlatta az időt inkább szeretett galambjai körében, amit szülei korántsem néztek jó szemmel.

– A galambászás ráment a tanulmányi eredményemre, úgyhogy sokat tiltottak a szüleim. Ötödikes koromban, félévkor meg is buktam. Édesanyám gyorsan megtudta, és olyan mérges lett, hogy mire hazaértem, 120 galamb fogadott a vajlingban. Az egész utca galambot evett – idézte fel szomorúan.

Az ifjú galambász gyorsan javított a tanulmányi eredményein, így újra nekifoghatott hobbijának. Iskolai átlaga azonban ezúttal is vészterhes csökkenésbe kezdett.

– El kellett adnom a galambokat. Mindig mutattam édesanyámnak, milyen sokat viszek egyszerre a piacra. Megszámolta, és mindig megengedte, hogy cserébe 1-2 újat vegyek. Gondolom, úgy volt vele, egyszer úgyis elfogy, ha jóval több az eladás, mint az új madár. Csak azt nem tudta, hogy a piacon mindig szabadon engedtem az eladásra szánt galambokat, azok pedig szépen hazarepültek – mesélte mosolyogva.

A sok tiltás mára emlékké vált, és napjainkban a galambász korlátok nélkül hódolhat szenvedélyének. Dobos Ferenc 94 négyzetméteres galambházának jelenleg közel 400 szárnyas lakója van. – Körülbelül 50 különböző galambot tartok. Kiállításokra a taganrogi keringőimet viszem. A többit elsősorban dadagalambnak tartom, hogy segítsék a kiállítási galambjaim fiókáit etetni. Nagyobb a csőrük, mint a taganrogi keringőknek, így több táplálékot tudnak adni a kicsiknek – fejtette ki.

A kocséri galambász minden szabadidejét a madarai körében tölti. Párja, Anita elmondta: ha hétvégente nem unszolná, Ferenc jó eséllyel még ebédelni sem menne be házukba.

– A szükséges oltások beadásán túl folyamatosan figyelni kell őket, mert ha egy megbetegszik, gyorsan továbbadják egymásnak. Olyankor rögtön igyekszünk az orvoshoz gyógyszerért. Emellett etetni, itatni, takarítani kell. Bár a kiállítási galambjaimat soha nem engedem ki a madárházból, folyamatos gondozást igényelnek. Emellett a szaporodásukra is figyelni kell, hogy a lehető legszebb példányok bújhassanak ki a tojásokból. A többieket rendszeresen kiengedem, hadd repüljenek. Rájuk viszont nagy veszélyt jelentenek a ragadozók, ugyanis sok vércse és karvaly van itt, Kocsér környékén – fejtette ki Dobos Ferenc.

Kiállítási galambjaival négy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni. 2015-ben versenyeztette először madarait: egyik taganrogi keringőjével rögvest elnyerte a nagykőrösi díszmadár-kiállítás Babós Sándor-­vándorserlegét. Attól kezdve pedig galambjait évről évre kategóriagyőztesnek választják a versenyeken. Madarai kiállításokon aratott sikerének kulcsát gondoskodó rajongásában határozta meg.

– Ez a szenvedélyem. Ismerem mindegyiket. Mosom a tollaikat, hajszárítóval szárítom őket a versenyek előtt. Mindent megkapnak, amire csak szükségük lehet, hogy szépek és egészségesek legyenek. A csúnyácskákat is inkább odaadom a szomszédnak, de én nem bántom őket. Nem vinne rá a lélek. Rajongok értük, jól érzem magam köztük, és szerintem ezt megérzik – közölte a galambász.

Kiállításokon szerzett díjai

2015: nagykőrösi díszmadár-­kiállítás – Babós Sándor- vándor­serleg

2016: ceglédi V-48. Díszgalamb Egyesület kiállítása –

kiállításgyőztes

2017: ceglédi V-184-es Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület kiállítása – kiállításgyőztes

2018: ceglédi V-48. Díszgalamb Egyesület kiállítása – egyesületi díj, kiváló minősítés

Kakucsi V-282. Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület – egyesületi díj

Ceglédi V-184-es Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület – kiállításgyőztes