a világégés kezdete

2019.09.01. 08:26

Titkos akció robbantotta ki a második világháborút

1939 forró nyarán pattanásig kiéleződött a nemzetközi helyzet Európában. A nyugat-európai nagyhatalmak hosszú éveken át folytatott megbékéltetési politikája totális kudarcba fulladt, és nyár végére egyre inkább úgy látszott, hogy senki és semmi sem akadályozhatja meg a náci Németország valamint a Lengyel Köztársaság között feszülő ellentétek háborúba torkollását, ami az egész kontinens lángba borulásával fenyegetett.

German Soldiers breaking down the border barrier and crossing into Poland at Sopot on September 1, 1939. World History Archive

Forrás: AFP / Ann Ronan Picture Library / Photo12

Fotó: Photo12

Az európai közvélemény kétségek és remények között hánykolódva várta, hogy elmúljon végre e vészterhes nyár – írja az Origo.

„A viszálynak egyáltalán nem Danzig a tárgya. Ki kell terjesztenünk életterünket kelet felé...

következésképp szóba sem jöhet, hogy Lengyelországot megkíméljük, nincs más választásunk, mint hogy az első adandó alkalommal megtámadjuk... Háború lesz.”

- részlet Adolf Hitler 1939 május 23-án a Wehrmacht vezérkari főnökeinek elmondott titkos beszédéből

Hitler mindenáron háborút akar a „lagymatag béke” helyett

Miután Adolf Hitler a négyhatalmi müncheni paktumot felrúgva 1939. március 14-én megszállta Csehszlovákiát, Neville Chamberlain brit miniszterelnök – belátva az addigi megbékéltetési politikájának totális kudarcát – bejelentette, hogy Nagy Britannia és Franciaország Lengyelország mellé áll a Harmadik Birodalommal kialakult politikai konfliktusában.

Az elmúlt évek sikereitől magabiztossá vált Hitlert azonban egyáltalán nem ijesztette meg Chamberlain bejelentése,

sőt, még az addiginál is agresszívabb diplomáciai hadjáratba kezdett Varsóval szemben. A Führer ugyanis Csehszlovákia megszállása után végre elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy a lengyel kérdést is „rendezze”.

A versailles-i békeszerződés a többségében németek lakta balti-tengeri kikötővárost, Danzigot (ma: Gdansk) egyfajta területenkívüliséggel rendelkező szabadvárossá tette, Lengyelország számára pedig úgy biztosított tengeri kijáratot, hogy ezzel Kelet-Poroszországot elvágta az anyaországtól.

Hitler a birodalmi kormány nevében a német többségű Danzig átadását, valamint a Reich és Kelet-Poroszország közötti, lengyel területen áthaladó autópálya megépítésének tudomásulvételét követelte Varsótól.

Hogy mindennek kellő nyomatékot adjon, április 28-án bejelentette az 1934-ben megkötött német-lengyel megnemtámadási szerződés, valamint az 1935-ös német-brit flottaegyezmény felmondását.

Ezzel egyidejűleg a goebbelsi propagandagépezet is támadásba lendült;

a sziléziai területen élő német kisebbség ellen elkövetett sorozatos atrocitásokkal és jogfosztással vádolva meg Varsót.

Noha Chamberlain brit, és Daladier francia miniszterelnök is nyomást gyakorolt a lengyel kormányra Danzig valamint a korridor kérdésében, Hitler ekkor már sokkal inkább a háborút, mintsem a „lagymatag békét” kívánta.

Miközben még javában folytak a német-lengyel válság megoldását célzó diplomáciai egyeztetések, a kulisszák mögött a Wehrmacht stratégái már gőzerővel a „Fall Weiss”, a Lengyelország elleni hadművelet tervén dolgoztak.

Így lett a Führer katonai szövetségese Sztálin

Augusztus 23-án valódi bombaként robbant a német-szovjet megnemtámadási egyezmény, a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának híre.

Sem a londoni, sem pedig a párizsi kormány, de az európai közvélemény sem számított erre a mindenki által elképzelhetetlennek tartott szövetségre a két, egymással ellenséges diktatúra között.

„Csakis a két országban uralkodó totális despotizmus lehetett képes rá, hogy magára vállalja ennek a természetellenes tettnek az ódiumát”

- így kommentálta Winston Churchill, Chamberlain és az általa képviselt megbékéltetési politika konzervatív párton belüli legfőbb ellenfele a német-szovjet paktum baljóslatú hírét.

Sztálin – akit módfelett aggasztott a náci Németország rohamos megerősödése – ravasz módon egyszerre két vasat tartott a tűzbe: 1939 áprilisától tárgyalásokba bocsátkozott egy angol – francia – szovjet németellenes nagyhatalmi szövetség létrehozásának lehetőségeiről, de ezzel párhuzamosan titokban tapogatózni kezdett a német-szovjet kiegyezés irányába is.

Hitler számára elsőrangú kérdés volt a hármas szövetség létrejöttének megakadályozása, mert azzal nem csak a Lengyelország ellen tervezett háború megindítása vált volna lehetetlenné, de egy ilyen szövetség hosszabb távon a náci rendszer létét is kikezdhette volna.

Sztálin és a nyugati nagyhatalmak vezetői között azonban túl nagy volt a bizalmatlanság,

ráadásul sem Lengyelország, sem pedig a balti államok nem akartak arról hallani, hogy adott esetben szovjet csapatok vonuljanak át országaik területén, mert Sztálintól – egyébként jó okkal – legalább annyira rettegtek, mint Adolf Hitlertől.

A Führer számára a Lengyelország ellen tervezett, és a már igen előrehaladott előkészületek alatt álló hadművelet miatt jött kapóra a Kreml felajánlkozása; a német-szovjet megnemtámadási szerződéssel ugyanis elkerülhette a kétfrontos háború veszélyét.

Sőt, az augusztus 23-án Moszkvában aláírt egyezmény titkos záradéka – a Lengyelország felosztásáról szóló kiegészítő megállapodás – Sztálint cinikus módon a Harmadik Birodalom katonai szövetségesévé tette a lengyelek lerohanásában.

Meg kell vizsgálnom, hogy elkerülhetjük-e a brit beavatkozást

A Molotov-Ribbentrop paktum birtokában Hitler sietve ki is adta a titkos támadási parancsot: a Führer direktívája szerint a lengyel határ mentén összevont 51 német hadosztálynak 1939. augusztus 26-án hajnali négy órakor kellett volna támadásba lendülnie.

Ám közvetlenül a támadásra kijelölt nap előtt, augusztus 25-én egy olyan váratlan esemény történt,

ami hidegzuhanyként érte Hitlert:

a londoni és a varsói kormány képviselői ugyanis aláírták a Lengyel – Brit Közös Védelmi Egyezményt, amely Nagy Britannia katonai segítségnyújtását irányozta elő minden, Lengyelországot érő agresszió esetében, továbbá garantálta az ország területi épségét.

A brit-lengyel szerződés a Franciaországgal egy nappal korábban megkötött hasonló védelmi megállapodással együtt,

átmenetileg elbizonytalanította Hitlert.

„Meg kell vizsgálnom, hogy elkerülhetjük-e a brit beavatkozást” – ezt mondta Göringnek a Führer, az új és váratlan helyzetről.

A londoni és a varsói kormány azt is jelezte Berlinnek, hogy mindemellett készen áll a további tárgyalásokra és a kompromisszumra Danzig, valamint a korridor ügyében.

Hitler az új helyzetre figyelemmel szeptember elsejére halasztotta el a támadás időpontját,

de rövid tanakodás után úgy döntött, hogy sem Londonnak, sem pedig a kompromisszumkésszé vált Varsónak nem enged, és mindenféleképpen megtámadja Lengyelországot.

A Führer számára már csak a megfelelő ürügy, a casus belli hiányzott, hogy elindítsa a támadásra felsorakozott hadseregét.

Heydrich megtalálja az ürügyet a háború kirobbantásához

Hitler utasítására Joseph Goebbels mindent elkövetett, hogy Varsót tüntesse fel háborús uszítónak a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt.

A lengyel kormány kompromisszumképtelenségének hangoztatása augusztus 25. után azonban már nem bizonyulhatott hatásosnak, ezért más, durvább ürügy kellett a már elhatározott német agresszió megindokolásához.

A német biztonsági szolgálat, az SD (Sicherdienst), a Gestapo, valamint a kémelhárítás, az Abwehr ügynökei egy szigorúan titkos központi utasítás alapján augusztus elejétől több álcázott határ menti provokációt is végrehajtottak abból a célból,

hogy a goebbelsi propaganda ezzel „bizonyíthassa” Lengyelország ellenséges magatartását.

Hitler, amikor szeptember elsején kora délelőtt hivatalosan is bejelentette a Lengyelország ellen aznap hajnalban elindított hadjáratot, ezt a 21 diverzánsakciót, mint „lengyel fegyveres provokációkat” nevezte meg a német agresszió legfőbb okának.

E titkos szabotázsakciókat az egyik legfanatikusabb és legkomiszabbnak tartott náci, Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführer (altábornagy), az SD vezetője ötlötte ki és irányította.

Az elöljárója iránti tiszteletből Himmler-műveletnek elnevezett diverzáns-akciók közül az utolsó, a lengyel határ közelében fekvő, de német területen álló gleiwitzi adóállomás ellen náci ügynökök bevetésével végrehajtott álcázott támadás lett végül a Lengyelország elleni „casus belli”.

A gleiwitzi incidens vált a második világháború bevezető taktusává

A gleiwitzi adóállomás elleni fedett akció irányítására Alfred Naujocks SS-Obersturmführer (főhadnagy) kapott titkos megbízást.

A diverzáns-művelet előkészítése során Naujocks kihozatott néhány foglyot a dachaui koncentrációs táborból,

valamint őrizetbe vetette a német állampolgárságú Szudéta-vidéki lengyel ellenállót, Franciszek Honiokot.

Alfred Naujocks, és a művelet részleteibe beavatott öt német titkosügynök a foglyaikkal együtt augusztus 31-én a kora esti órákban érkeztek meg Gleiwitz (ma: Gliwice, Lengyelország) határába. A koncentrációs táborból kihozott foglyoknak azt ígérték,

hogy az akcióban való részvételért cserébe, szabadon fogják engedni őket.

Amikor beesteledett, Naujocks és társai átöltöztek,

olyan ruházatba bújtak, hogy lengyel ellenállóknak tűnjenek, a foglyaikat pedig lengyel katonai egyenruhába öltöztették be.

Augusztus 31-én éjszaka a csoport észrevétlenül megközelítette a település határában álló gleiwitzi adóállomás főépületét.

Az álcázott ügynökök rajtaütöttek az állomás mit sem sejtő őrein, lefegyverezték, majd az épület pincéjébe zárták őket.

Ezután betörtek a stúdióba, és miközben fegyverrel sakkban tartották a civil személyzet szolgálatos tagjait, egyikük – a folyamatban lévő adást félbeszakítva – lengyelül egy rövid közleményt olvasott be.

„Figyelem! Figyelem! Itt Gliwice beszél. Az adó lengyel kézben van. ... Elérkezett a szabadság órája... Sokáig éljen Lengyelország!”

– állt többek között a beolvasott közleményben.

Miután végeztek, a személyzetre rázárták az ajtót, és sietve elhagyták az épületet.

Naujocks és emberei, alighogy kiléptek a főépület kapuján, előrántották fegyvereiket és lekaszálták a mit sem sejtő, egyenruhába öltöztetett foglyaikat.

Franciszek Honiokkal már korábban végeztek; a lengyel ellenállót méreginjekcióval ölték meg, a holttestét pedig magukkal vitték, hogy a „lengyel provokáció” egyik fő bizonyítékaként a helyszínen hagyják.

Így tettek a meggyilkolt foglyokkal is: a holttesteket az adóállomás épülete körül úgy helyezték el, mintha harcban estek volna el.

A méreggel kivégzett Honiok holttestébe többször belelőttek, hogy azt a látszatot keltsék, mintha ő is fegyveres csetepatéban esett volna el.

Naujocks és emberei még azt megelőzően felszívódtak az éjszaka sötétjében, mielőtt még kiérkezett volna a helyi karhatalom.

A gleiwitzi provokáció volt a formális ürügy a lengyelországi háború kirobbantására.

Pár órával az incidens után, 1939. szeptember elsején, hajnali négy órakor megindult Hitler hadigépezete, és ezzel elkezdődött a csaknem hat évig tartó, több mint hetvenmillió áldozatot követelő második világégés, az egyetemes történelem legpusztítóbb háborúja.

Borítókép: német katonák törnek be Lengyelországba szeptember 1-jén

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában