A parókián töltik a szentestét

December 24-én délután a hetényegyházi református gyülekezet huszonöt-harminc tagja fölkerekedik, és elindul otthonról a Kossuth úti gyülekezeti házba. Ki egyedül bandukol majd, mást elkísér a férje, felesége, gyermeke is, hogy szakítva a bevett szokásokkal ezúttal egy tágabb közösségben ünnepeljék meg Jézus születését. Ajándékosztás és fenyőfadíszítés nem, vagy nem ezen az estén lesz. Közös főzőcskézés, bibliai beszélgetés és egy sajátos „rituálé” viszont igen.

– Honnan jött ez az ötlet? – a kérdés talán túl földhözragadt, de mégis kíváncsi vagyok, hogyan jutott arra Ferenczi Zoltán lelkipásztor gyülekezete, hogy a családon túlmutató eseménnyé teszik a szentestét.

– Egy bibliaórán Máté evangéliumából olvastuk el a karácsonyi történtet, és elkezdtünk arról beszélgetni, hogy tulajdonképpen mi az ünnep. Furcsa lehet, de arra jutottunk, hogy nem tudjuk – noha bensőségesen, meghitten éljük meg. Még a keresztény családoknak sincs igazán jó válaszuk erre a kérdésre. Vagyis úgy fogalmaznék: amit tudunk az ünnepről,  annak nem örülünk. Inkább a hiányokat látjuk – mondta el Ferenczi Zoltán.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Ferenczi Zoltán hetényegyházi református lelkipásztor különleges szentestét szervez gyülekezetének
[/caption]

Mindenkit kizáró magánszféra

– Két szempontot találtunk kiemelkedőnek, de egyik sem következik a karácsony lényegéből. Az egyik a pazarló fogyasztás, a vásárlás; úgy vélem, ezt nem kell sokat magyarázni. A másik, karácsonyhoz kapcsolódó lesújtó tapasztalat a mindenkit kizáró magánszféra. Szentestén általában még egy telefonhívás is nagy illetlenségnek számít. Arról nem beszélve, hogy sokan ugyan otthon vannak ilyenkor, de a család még sincs együtt, ha például mindenki tévézik. Mi azt értettük meg, hogy a karácsony eredeti történetében semmiféle műfény és gazdagság nincs, semmi, ami a fogyasztásra, saját magunk megajándékozására irányulna. Nem az ember van a középpontban, hanem Isten, és az egyének nem bezárkóznak, hanem arról szól az egész, hogy Isten belép az ember történetébe és lehetővé teszi a találkozást. Szakítunk a szokásokkal, kulturális meghatározottságunkkal, a kötelezően elvárt képpel, a pénz bálványával és szeretnénk megkeresni a valódi ünnepet, ami megjeleníti a csodát. Hiszen az ünnep az üdv nap, az a minősített pillanat, amikor valami a tér és az idő határain kívülről beszűrődik, a transzcendens, a tapasztalhatón túli picit tapasztalhatóvá válik. Ez a lényege az ünnepnek, és ez a hétköznapok kopottas valóságában, és nem a mesterséges műfények között jön létre – teszi hozzá a hetényegyházi egyházközség lelkésze.

Ferenczi Zoltán azt is elmagyarázta: Isten rendszerekben is gondolkodik, ilyen értelemben a karácsony soha nem volt csak a családoké, pláne nem a magánembereké, hanem sokkal inkább egy nagyobb közösségé, gyülekezeté, népé.

– A posztmodern korban az ünnepek eltolódtak abba az irányba, hogy saját magunkat ünnepeljük, emiatt ki is ürültek ezek az alkalmak. Mi nem kívánunk senkit megbotránkoztatni, nem célunk mindent felborítani, csak a magunk közösségében próbálunk elindulni egy olyan úton, amely során nem a privátszféránkat akarjuk kizárólagossá tenni, hanem visszatérni a régi keresztények ünnepléséhez, amikor Isten volt a középpontban.

Túllépni ezeken a formaságokon

Mint kiderül, Kis Ilonát, a gyülekezet gondnokát ugyancsak régóta foglalkoztatta a kérdés, az ünnepnapokat hogyan lehetne megkülönböztetni a hétköznapoktól.

– Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, amelyben idős emberek szépen felöltözve mentek a templomba. Mindez nagyon megragadott, úgy gondoltam, ahogy ők ott ültek együtt a templomban, kicsit összeért az ég és föld. Talán ez az ünnep, talán ezt veszítettük el – véli Ilona. Szerinte a médiából mást se hallani, hogy mit vásároljunk, és hogy csak akkor lesz szép a karácsony, “ha csillivilli, ha esik a hó, ha lágy zene szól, ha ajándékok vannak”.

– És mi van akkor, ha nem tetszik az az ajándék, amit kapok? Máris veszteségélmény ér. Nem szabad csak az ajándékba kapaszkodni. Aki magányos, esetleg nélkülöz, nincs meleg a lakásában és finom falatok sem kerülnek az asztalára, annak is komoly csalódást jelenthet az ünnep. Ilyenkor nagyon erős fogódzó, ha túllépünk ezeken a formaságokon, és a karácsony lényegére, Jézus születésére tekintünk – mondta Ilona. Tágabb családjában ők már tíz éve azt vezették be, hogy egy kiválasztott témában saját maguk készítenek meglepetéseket. Úgyhogy pár nap múlva garantáltan sokféle házilag gyártott szaloncukrot és bonbont fognak megenni. Már nagyon várják.

A fiatal édesanya, Ferenczyné Vég Judit pedagógus szerint az ajándékozás arra „jó”, hogy egymás közé falakat állítsunk, ne egymással, hanem a másik által átadott csomaggal találkozzunk. Éppen ezért Ilonáékhoz hasonlóan elhatározták, hogy nem költenek vagyonokat: mindenki csak egy-egy véletlenszerűen kihúzott családtagnak tesz valamit a fa alá (a gyerekek még kivételt élveznek, nekik több meglepi is megengedett).

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] A gyülekezet két tagja: Szentirmay Barna és kisfiával Ferenczyné Vég Judit
[/caption]

„Áldozati oltáron” égnek a papírok

De vajon hogyan telik majd a szenteste a gyülekezetben? A tagok délután 4 körül érkeznek majd a parókiára. Először is lesz közös éneklés, zene. Aztán egy sajátos rituálé: mindenki felírja egy papírra, amit nagyon szeretne megőrizni, ezt egy kis ládikába zárják. Amit pedig inkább kiégetnének életükből, ugyancsak papírra vetik, és ezeket a lapokat ténylegesen meg is gyújtják egy „áldozati oltáron”. Egy képet is készít a gyülekezet, ez lesz közös ajándékuk Jézusnak. Végül estefelé a tagok a megfőzött vacsorával útra kelnek, és meglátogatnak néhány környéken lakó, nehéz körülmények között élő családot.

– Közösen tettük össze a programot, és egyetértettünk, hogy nem akarunk feszengős, frusztrált ünneplést, amikor minden percre pontos ütemterv szerint történik. Akkor se esünk majd kétségbe, ha valami csúszik, máshogy sül el, mint ahogy gondoltuk. Egyébként nem tartok feszengéstől, nálunk nincs abból baj, ha az istentisztelet alatt esetleg jönnek-mennek a gyerekek. Itt nem kell suttogni, lábujjhegyen járni – mondta a lelkipásztor.
Ferenczi Zoltán hozzáteszi: három kis csoportban fognak a tagok beszélgetni a karácsonyi történet valódi alapjairól, ami nem ígérkezik könnyű témának, hiszen a Biblia karácsonyi hangulata „teljesen más, mint ami a médiából átjön, rengeteg gyermekhalálról, drámai családi konfliktusokról, kapcsolati krízisekről van szó”.

Mit fog szólni a család?

Persze nem minden gyülekezeti tagnak volt könnyű elfogadtatni családjával, hogy ő idén a szokásoktól eltérően nem otthon kívánja a szentestét tölteni. Ahol a szülők és gyerekek együtt járnak a gyülekezetbe, egyszerűbb a dolog, hiszen a család végülis együtt marad, csak másokkal is találkozik. Bonyolultabb a helyzet, ha a családból csak egyvalaki a gyülekezet tagja. Persze abban egyetértettek, a legfontosabb hagyományokat nem szabad teljesen elhagyni, mert mint mindenki, ők is kötődnek a szokásokhoz, legfeljebb kicsit átütemezik, átalakítják őket. Tehát a tagoknál sem marad majd el a karácsonyfa-díszítés, és mint ahogy már szerepelt, az ajándékozás sem tiltott.

Dr. Szentirmay Barna nyugalmazott biológus csak pár hónapja tartozik a hetényegyházi református gyülekezethez. Első hallásra nagyon megörült a gyülekezeti szenteste ötletének, mondván, biztos mindenkinek épülésére szolgál.

– Másodszorra végiggondolva kicsit megrémültem, hogy mit fog ehhez szólni a családom, ők ugyanis nem járnak a gyülekezetbe. Mit mondanak majd, hogy én „otthagyom” őket? Hál’Istennek, elfogadták a döntésemet, és örülnek – nem annak, hogy nem leszek otthon, hanem annak, hogy itt leszek a gyülekezetben – árulta el mosolyogva Szentirmay Barna. Sőt nagyon úgy tűnik, hogy Berlinből az ünnepre hazalátogató kisebbik lánya és családja is vele tart, ennek aztán pláne nagyon megörült, és különös várakozással tekint a szentestére.

– Nagyon sok családban az ünnepek jelentik azokat az alkalmakat, amikor mindenki együtt tud lenni, szülők, testvérek, unokák. Nehéz elengedni egy ilyen alkalmat, ezért valamelyest szorongással tölt el, hogy most egy nagyobb körben éljük meg a karácsonyt, de úgy gondolom, így sokkal inkább a helyén van – ezt már Judit tette hozzá.

– Engem nagyon izgat a mostani szenteste ünneplésének a nyitottsága, hogy bármi lehet belőle. Mi sem tudjuk igazán, biztos ezt keressük-e, amit most kipróbálunk, de ez egy lehetőség, út, és megnézzük, nekünk ez jelenti-e a valódi karácsonyt – összegez Ilona.

Nyitva lesznek a parókia kapui

Mivel rengetegen ember van, aki magányában sokkal kritikusabban éli meg a szentestét, kinyitjuk közösségünk ajtaját azok előtt, akik szeretnének másokkal, velünk ünnepelni. Nem hiszem, hogy sokan el fognak jönni a hívásunkra, de ha csak páran belekapaszkodnak a lehetőségbe, azt gondoljuk, olyan dolog történik, ami nagyon hasonlít az első karácsonyhoz – búcsúzott Ferenczi Zoltán lelkipásztor. Aki tehát egy barátságos közösségre vágyik szenteste, Kecskemét-Hetényegyházán, a református parókián, a Kossuth út 77. szám alatt jó szívvel és emberi szóval fogadja a gyülekezet.