Levéltárosok a közegészségügyről

A Bács-Kiskun Megyei Levéltár tizenhetedik alkalommal szervezte hétfőn meg a Levéltári Napot, ezúttal a kecskeméti Katona József Könyvtárban.
- Egy nemzet egészségi állapota nagyon jól mutatja az adott nemzet intelligenciaszintjét és arra is felhívja a figyelmet, hogy társadalma a fejlettség milyen fokán áll - egy 19. századból származó idézettel nyitotta meg dr. Tóth Judit, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa a rendezvényt. A téma fontosságát hangsúlyozta lapunknak dr. Gyenesei József, a megyei levéltár igazgatója, mondván: az egészségügy általában közérdeklődésre tart számot, és mindig lehet olyan érdekességet találni a múltban, amely valahogy a jelenhez is kapcsolódik.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Ezek a házak álltak régen a Cifrapalota helyén (Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből)
[/caption]

Az igazgató arról tartott előadást, hogy a pusztai közegészségügyet milyen állapotok jellemezték Kecskemét külterületén a két világháború között. Ekkoriban a város lakosságának nagyobb része az óriási, 163 ezer katasztrális hold kiterjedésű város külső részein élt. A tanyasiak ugyanolyan adófizető polgárok voltak, mint a belvárosiak, mégis a központtól való nagy, gyakran 20-25 kilométeres távolság miatt hatalmas hátrányokat szenvedtek az egészségügyi ellátás terén. Elég megemlíteni, hogy 1929-ben csak két orvos és néhány szülésznő, bába jutott a külvárosiakra. 1939-re annyit javult a helyzet, hogy a kecskeméti tanyák népét már hat doktor gyógyította, közülük ketten laktak a külterületen, négyen pedig heti gyakorisággal rendeltek “a pusztán” - tudtuk meg Gyenesei Józseftől.
“Katasztrofális” - az igazgató a majdnem száz évvel ezelőtti lakáskörülményekre és a higiéniára használta ezt a jelzőt. A nedves, vizes, penészes falú, kis ablakokkal ellátott, szellőzetlen tanyákban gyakran 8-12 fő is lakott, a házak mellől hiányoztak az árnyékszékek. A külterületen élők étrendje nem volt kellően változatos, ráadásul a legalapvetőbb táplálék, a kenyér időnként dohos gabonából őrölt lisztből sült. Tej, tejtermék, hús, gyümölcs ritkán került az asztalra. Gyenesei József hozzátette: a tanyasiak ekkor még nem tudták, hogy a nyáron megtermelt gyümölcsöt hogyan lehet télire tartósítani, eltenni befőttnek. A kutak egy része lúgos, szikes vizet adott, ami golyvás megbetegedéseket okozott.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] A régi Temető Nagy utca (Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből)
[/caption]

A konferencián szó esett még orvosfamíliákról, a háborús sebesültek gyógyításáról és a Vöröskereszt 1914-18-as kecskeméti tevékenységéről, és még arról is, hogyan reklámozták a tyúkszemtapaszt, hajnövesztő szereket és a savanyúvizet félegyházi újságokban 1885 és 1900 között.
Botrány: bűzlő gázlók, szeméthegyláncok Szabó Bence, a megyei levéltár igazgatóhelyettese Kecskemét vízrendezéséről tartott előadást, melyben korabeli cikkekkel  plasztikus képet festett, hogyan is nézett ki a hírös város a 19. század végén, 20. század elején, és az elmaradott állapotok milyen veszéllyel jártak a közegészségügyre.

„A nagy-kőrösi-útcza. Városunk eme boulevardeja sokszor olyan ronda állapotban van, mely méltó megbotránkoztatást kelt mindenkiben, ki a rendnek és tisztaságnak őszinte barátja. Nem szólunk a kocsiútról, az közelebb már jó karba hozatik, de felemlítjük, hogy több háztulajdonos udvarából örökké folyik a háztartásban elhasznált nedvesség s e miatt sokszor a járdáról a kocsiútra szorul, kit balsorsa arra kényszerít. Különösnek találjuk a részben, hogy a háztulajdonosok, kik között nem egy művelt ember is van, nem szégyenlik magukat, mikor a járó-kelők fenhangon dehonesztálják sokszor fülök hallatára a háztájékot, hol a fertők tavallanak. Ugyan mit szólnának hozzá, ha mi egy napon névszerént felsorolnók őket, mint a köztisztátalanság előmozdítóit? Pedig megtesszük.” (1881)

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Kispolgári ház a Koháry utcában (Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből)
[/caption]

„A főutcáink mentén is bőven bűzlő gázlók, hínárok és pocsolyák és nem kevésbé illatos szeméthegyláncok minden cikknél szebben sürgetik a vízvezeték megvalósítását” … „A Kolossa-szálló előtt nyitva levő kanális nemcsak a kecskemétiek, de az idegenek előtt is általános megbotránkozás tárgya.” (1908)

H. I. Látkép Kecskemétről (19. század vége, Kecskeméti Képes Naptár) Ezek a házak álltak régen a Cifrapalota helyén (Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből) A régi Temető Nagy utca (Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből) Kispolgári ház a Koháry utcában (Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből) -->