Kultúra

2016.08.09. 13:14

Az értékmentő házaspár

A jászszentlászlón élő Bánfi Attila makettjeivel és grafikáival, míg felsége, Anita kézimunkáival került be a helyi értéktárba. Alkotásaikat kiállításon is megismerhették már a helyiek. Ám beszélgetésünk során kiderült sokkal többről van szó, mint amit a tárlaton bemutattak.

Vajda Piroska

Attilát és Anitát különösen foglalkoztatja az értékmentés. Az 1800-as évek végén épült lakásukba betoppanva múzeumban érezheti magát a látogató. Régi bútorokkal, órákkal, dísztárgyakkal és saját alkotásaikkal berendezett otthonuk különös melegséget áraszt. A helyi értéktárba mégsem értékes gyűjteményükkel kerültek be. Attila grafikáival és makktejeivel vált helyi értékké.

– A rajzolás gyerek korom óta jelen van az életemben. Csak utólag jöttem rá, azért választottam az önkifejezésnek ezt a formáját, mert a kezem mindig kéznél volt és a rajzolásnak a legkisebb az eszközigénye. Így sokáig a rajz volt a főirányvonal, de már kisgyerekként vonzott a makettezés is. Akkoriban azonban ez még nem volt olyan könnyen elérhető és a szüleim sem támogattak ebben. Szerettem volna művészi pályára menni, de azt végképp nem támogatták. Azt akarták, hogy mérnök legyek, ott is rajzolhatok eleget. Így lettem gépészmérnök, 15 évig dolgoztam ezen a szakterületen, de be kellett látnom, hogy ez nem nekem való – mesélte Attila, aki jelenleg kulturális közmunkásként a helyi közösségi házban a helytörténeti gyűjtemény létrehozásán dolgozik a helytörténeti és faluvédő egyesület tagjaként.

– A kiállításhoz összegyűjtött régi tárgyakat megjavítom, katalógusba rendezem. Azon fáradozunk, hogy létrehozzunk egy állandó helytörténeti kiállítást Jászszentlászlón. Mindazonáltal szeretnénk az 1910-es években épült közösségi házat is visszaállítani az eredeti állapotába. A szecessziós stílusban épült ház eredetileg egy nagy gazda otthona volt, amit később kisajátítottak és pártház, majd téesz iroda lett. De volt idősek otthona is. Az egyesület törekvéseit szerencsére a falu vezetése is támogatja.
– Munkám fő gerincét tehát a helytörténeti gyűjtemény rendezése teszi ki, emellett a falu régi épületeiről korabeli fényképek alapján készítek háromdimenziós, rekonstrukciós látványterveket. Arra törekszem, hogy ezek a tervek a lehető legpontosabban közelítsék meg az eredeti épület arculatát – tette hozzá Attila. Elkészítettem már több épület, így a közösségi ház, a művelődési ház és az óvoda látványtervét is, melyek alapján a rekonstrukció megvalósulhat. 

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Anita és Attila számára különösen fontos az értékőrzés
[/caption]

Az otthonunkban látható hajó és repülő makettek többsége főiskolás koromból származik, a Parlament épületét még középiskolásan ragasztottam papírból. Jelenleg a Bismarck csatahajó makettjén dolgozok. Vannak olyan makettjeim is, amiket teljes egészében magam fabrikáltam, minden egyes alkatrészével együtt. Az egyik hajót például másfél évig barkácsoltam. Használtam hozzá jégkrémpálcikát, gyufaszálat, fogpiszkálót, de még illatszeres dobozt is. Elkészítettem az első magyarországi gőzhajó makettjét is. Ma már egyre kevesebb időm jut erre a hobbira, a három dimenzió iránti igényemet a falu régi épületekeinek rekonstrukciós terveinek kidolgozásával elégítem ki. Mindig is vonzott a régi építészet, elsősorban a kiegyezés utáni fellendülés időszaka. A több mint 100 éves házunkról is  készítettem 3D-s látványterveket, sőt az eddig elkészült  felújításokat is magam végeztem – mondta Attila, aki körbevezetve otthonukban szerényen mesélt múzeumba illő berendezési tárgyikról.

– Olyan bútorokat vásároltunk, amiket be tudunk illeszteni az otthonunkba, ami közel áll a szívünkhöz, függetlenül annak korától és stílusától. A vágyaknak csak a pénztárcánk szab határt. Anitának a barokk stílusú bútorok, nekem inkább a kifinomultabb neoreneszánsz tetszik. A legöregebb darab a 19. század végi eklektikus szék, amit én újítottam fel, még a kárpitozást is magam készítettem. Sajnos ezen a vidéken a régi bútorok nagy része elég romos állapotban van. Nem becsülték meg azokat, főként a téeszesítés idején vesztek kárba. A családomban sem sok minden maradt meg, csupán néhány art deco stílusban készült hálószobabútor – részletezte Attila, akitől azt is megtudtam, hogy nem csak épületekről, hanem órákról is készít háromdimenziós terveket. Hiszen Attila másik szerelme az óra. Míg más gyerekek szétszedték és pörgettyűt csináltak az elromlott órákból, Attila megjavította azokat. Így tesz most is. Régi, több mint száz éves, általa megjavított órák sokasága ketyeg a lakásukban. Sőt van egy olyan papíróra is a nappaliban, amit teljes egészében Attila tervezett és készített.
– Azt érzem, hogy az egyedi, különleges szerkezetű órák tervezésével, kivitelezésével hosszú távon is szívesen foglalkoznék. A rajzolásra, a makettezésre és a háromdimenziós tervezésre hobbiként tekintek, de az egyedi órakészítés különösen vonz. Szerencsére a feleségem is hasonló beállítottságú, mint én. Sőt, gyermekként arról álmodott, hogy a férje órás lesz.

Anita kézimunkáival került a helyi értéktárba, gyakorlatilag a lakásban látható valamennyi textíliát – függönyöket, terítőket, díszpárnákat, falvédőket – ő készítette. Ügyesen horgol, hímez és varr. Anita és Attila sorsa sok mindenben hasonlít. Középiskolásként Anita sem tanulhatta azt, amit szeretett volna. Édesanyja mindenáron ápolónőt akart faragni Anitából, aki azonban érezte, hogy az nem az ő pályája. Varrónő akart lenni, de ebben sem támogatták. Csak házasságkötésük után bontakoztathatta ki gyermekkori álmát. Attila támogatásával belevetette magát a kézimunkázásba, minden technikát magától tanult. Anita horgolt és hímzett munkái tökéletesen illenek régi bútoraikhoz, óráikhoz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!