2014.04.06. 06:57
Vallatják a Templomhegyet
A tázlári Templomhegy újabb titkait tárták fel a régészek. Száznál is több sírra bukkantak a környék egyik legismertebb régészeti lelőhelyén.
A Templomhegyet 2003-ban kezdték el először „vallatni” a régészek, akik azóta többször is visszatértek a területre. A hivatásos kutatókat azonban megelőzték a helyi fémkeresős – és nagy károkat okozó – „amatőr” kincskeresők.
– Ipari parkot kívánt itt létesíteni a tázlári önkormányzat, s az ehhez kapcsolódó területrendezés során kerültek elő sírok még 2002-ben. Ennek bejelentése nyomán 2003–2004, majd 2012–2013 során közel 6 ezer négyzetmétert kutattunk meg és 620 régészeti objektumot különítettünk el. A lelőhely első korszaka szarmatákhoz köthető. E korból egy 2–3. századi falut, egy 3–4. századi temetőt és egy, a már a hun korba hajló, 4–5. századi település nyomait tártuk fel. A szarmata temető 11 sírja mind rabolt volt, ennek ellenére koporsókapcsok, bronz karperec, karneol-, borostyán-, pasztagyöngyök, kis méretű fibulák, vastárgyak, bronztükör töredékei kerültek napvilágra belőlük – számolt be a korábbi kutatások eredményéről Gallina Zsolt kutatást vezető régész. A szarmata kor után, a 11. századtól jelentek meg a magyarok, akik településüket és temetőjüket is ott hozták létre. Az Árpád-kori falu a tatárjárás idején elpusztult, majd a 13. század második felében telepedtek meg ott a kunok.
A megyei múzeum régészei a légi felvételek és a terepbejárás alapján megállapították, hogy jelentős település állhatott a területen. Az Árpád-kori és a késő középkori falvak nyomait 700–800 méter hosszúságban és 300–500 méter szélességben észlelték a templom körül. Múlt év decemberéig a faluhoz tartozó temető 194 sírját tárták fel. A Templomhegyen most zajló ásatás során rájöttek, hogy valójában két templom állt szinte azonos helyen. A templomoknak csak az alapozó árkait találták meg, mert a századok során az építőanyagait széthordták, de a nép nyelvén megőrződött annak helye.
– Az elsőt még az Árpád-korban építették, ami a tatárjárás idején részben elpusztulhatott. A patkóíves szentélyű templom külső hosszúsága a szentéllyel együtt 13,5 méter, külső szélessége 9 méter, falának vastagsága körülbelül 1 méter lehetett. A kunok a 15. század első felében a romos, de még részben álló falú Árpád-kori templom helyére újat építettek. A régi templom falát mintegy másfél méterre tolták el – állapították meg a régészek.
A templomfalak közelében sok gyermeksírt találtak, közöttük egy pártájával eltemetett kislányt. Mellette kun édesanyját ezüst fejes gyűrűvel, kettős préselt díszítésű ruhakapcsolóval hantolták el. Az elhunytakat koporsóban temették el, erre utal a nagy mennyiségű kovácsolt koporsószeg és néhány zárszerkezet.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A templom területén eddig mintegy száz sír került elő, amikben III. Béla-, Zsigmond- és I. Ulászló-pénzeket is találtak
[/caption]
– Ezt a kislányt ezüst csatos, gyöngyös tarsolyával és egy fatokba rakott késsel együtt helyezeték örök nyugalomra – mutatta az egyik értékes leletet Gulyás Gyöngyi, a kutatás másik vezetője, aki apró üveggolyókat is talált a lányka sírjában. Az eltemetett hegyes vaseszköz, pogány szokásra, rontáselhárításra utal. A templom területén eddig mintegy száz sír került elő, amikben III. Béla, Zsigmond és I. Ulászló pénzeket is találtak.
Emlékhelyet emelnek a Templomhegyen
A templomok feltárását hamarosan befejezik és elvégzik annak jelképes helyreállítását, ami egy arasznyi magas fal felépítését jelenti. A templom területére emléktáblát, kopjafát, emlékkeresztet állítanak és a környékének parkosítását is megkezdték. A templom előtti ligetbe negyven fát ültetnek az elmúlt években született tázlári gyermekeknek és a jövőben minden tázlári újszülött kap egy fát.