Tiszaalpár, a tekerőlant hazája

Ez elsősorban Bársony Mihálynak, a népművészet mesterének, hangszerkészítőnek köszönhető, akinek nyomán hagyománnyá vált a tekerőzés, és a tekerőlant készítés a faluban. Tudását szívesen megosztotta másokkal is, így maradhatott fenn az ősi hangszer, amely ma reneszánszát éli. A több mint két évtizede elhunyt Mihály bácsi nyomdokaiba lépett Repáruk Dezső is, akinek tekerőlantjait szintén jól ismerik országszerte.

Repáruk Dezső bútorasztalosként végzett, és muzsikálni is tanult. Sőt, egy utcában élt a híres tekerőlantossal Bársony Mihállyal, aki próbálta ugyan rávenni a hangszerkészítésre, de a fiatal szakembert akkor nem vonzotta a tekerőzés. Inkább szakmájára összpontosított. Huszonöt év elteltével – a helyi népdalkörösök biztatására – 2004-ben mégis belevágott a hangszerkészítésbe. – Mivel Mihály bácsi időközben meghalt nem volt, aki megmutassa a mesterség fogásait, ezért hosszú kísérletezgetéssel magamtól tanultam meg a tekerőlant készítését. A kísérletezési időszakot nagyon megszenvedte a családom, mivel képes vagyok egy hangot akár egész nap tekerni, addig amíg tökéletesen nem szól – mondta el a kezdetekről Repáruk Dezső.

– Az első darabon másfél évig dolgoztam. A 2007-es tekerőlant találkozón már az én hangszerem is megszólalt. Ma már két hónap alatt készítek el egy tekerőt. De akkor minden nap, reggeltől estig ezzel bütykölök. Ha hozzáfogok, akkor arra törekszem hogy a legjobb minőségű hangszert adjam ki a kezeim közül. A tekerőnek szinte minden darabját magam készítem, a húrokat például birkabélből. Munkámat több elismeréssel is jutalmazták már. Így például a IX. Országos Népi Mesterségek pályázatán 261 alkotás közül két hangszerem is első díjat kapott „a hagyományos tekerőlant nagyon szép új kialakításáért, az egyszerű, de igényes hangszerek megvalósításáért" – mondta el a büszke mester, akit már csak hajszál választ el a népi iparművész címtől. Ehhez azonban még öt zsűrizett tekerőlantot kell készítenie. De azt is tervezi, hogy a jövőben megpróbálkozik a citera és a hegedű készítésével is.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Már csak öt tekerőlant választja el Repáruk Dezsőt, hogy népi iparművész lehessen
[/caption]

A tiszaalpári hangszerkészítőtől azt is megtudtuk, a tekerőt korábban mindenféle fából készítették. Mivel a szegény emberek hangszere volt épp abból ami adódott. Ha kivágták a diófát, akkor a derekát felhasználták tekerőnek. De, cseresznyefából is kitűnő hangszer készül. Az alsó részének mindenképp keményfát használunk. A tekerőlant nem hungarikum ugyan, hisz más országokban is használják, de, amit én készítek, az kifejezetten magyar típusú – fogalmazott Repáruk Dezső, aki szerint a tekerő egyre népszerűbb népzenészek körében. Ez annak is köszönhető, hogy a hangszerkészítés folyamatosan fejlődik és sokkal jobban, tisztábban szólnak, mint a régiek.

Repáruk Dezsőtől azt is megtudtuk, egyre több fiatalt vonz a tekerőzés. Tiszaalpáron féltve őrzik Bársony Mihály hagyatékát, ezért tizenhárom esztendeje rendezik meg a községben a tekerőlantosok találkozóját. Ugyanakkor a helyi gyerekeket is tanítják tekerőzni. Hamarosan pedig Félegyházán is elindul a tekerőlant-oktatás a tiszaalpári mester jóvoltából, aki öt hangszert ajánlott fel erre a célra. 

A tekerőlant története

Hazánkban a XVI. századi írásos emlékekben merült fel először a tekerőlant neve, igaz akkor még koldushangszerként élt a köztudatban. A falusiak körében vált kedvelté ez a hangszer, amit sokféle elnevezéssel illettek: kolduslant, macskaduda, szentlélekmuzsika vagy a sokkal ismerősebben csengő nyenyere szavakkal. A formájában gitárra, hegedűre hasonlító hangszer vándorzenészek által az ország minden régiójába felbukkant, de elsősorban az Alföld déli és középső részének vált jellegzetes népi hangszerévé.