Fújni nem kellett az ebédet

A fák ezúttal is jó szolgálatot tettek, hiszen megvédték a fesztiválozókat. Jellemezte a körülményeket, hogy alig lehetett tüzet látni a bográcsok alatt, mindenki igyekezett hatékony szélfogókat telepíteni a tűz környékére. Padok, hordók és lapok egyaránt ezt a célt szolgálták. A rémiek elszántságát viszont mutatta, hogy az erdő mellett elhaladók csukott szemmel értesülhettek a nagy főzésről, dél környékén még ellenszélben is érezhető volt a csábító pörköltillat.

Családi, baráti társaságok gyültek össze az asztalok körül, az önkormányzat sátránál pedig a község vendégei, valamint a kóstolójegyet vásárlók falatozhattak. A betelepülésnél megfigyeltek szerint voltak, akik hosszú programra rendezkedtek be, hiszen délben a bográcsok mellé még tárcsákkal, grillekkel felszerelkezve érkeztek. Őket sem izgatta az időjárás előrejelzés. Ahogy az egyik bogrács mellett serénykedő mondta: - Mindegy, hogy ebéd után milyen idő lesz, csak a poharamat ne fújja ki a kezemből a szél!

Az oldott hangulat egyébként mindig jellemezte az évtizedes múlttal bíró rendezvényt, ahol a figyelmes nézelődő számos bográcsközeli bölcsességről értesülhetett. Ilyen volt például az egyik gazda vallomása, aki vendégeit azzal nyugtatta, hogy ha ízlett étel, akkor ő főzte, ellenkező esetben viszont fogalma sincs róla, hogy ki a tettes.