Diákként nem kedvelte a muzsikálást, mégis zeneszerző lett

A cimbalom atyjának nevezték egykoron a zeneszerzőt, mert munkásságának köszönhetően honosodott meg az 1800-as évek végétől  az európai zenei életben a jellegzetesen magyarrá vált hangszer. Óbecsén született 1841-ben, Bajára költöztek, mert itt apját szolgabíróvá nevezték ki. Géza 10 évesen került a bajai gimnáziumba, hegedülni, zongorázni, énekelni, nem különösebben kedvelt. Amikor azonban 14 évesen egy neves bajai zenetanár kezdte oktatni, olyan szép előmenetelre tett szert a gordonka-játékban, hogy a következő esztendőben beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Napi 10-12 órákat gyakorolt, és közben jogot is végezte. Első kompozíciója a Bajai emlék címet viseli, és rokonának, Tóth Kálmánnak a folyóiratában meg. A budai Népszínház gordonkásként alkalmazta, miközben zeneszerzőként is szép sikereket ért el. Szabadkán az akkor alakult zenede tanára lett. Itt kötött házasságot.

Allaga az 1870-ben alapított a Bajai Tanítóképezdében töltötte pedagógiai gyakorlóévét. Úgy tudni, ekkor keltette fel figyelmét a mezopotámiai eredetű cimbalom, melynek meghonosítója és legjelesebb művelője lett. Különleges tudására Liszt Ferenc is felfigyelt, aki javasolta, hogy indítsanak cimbalom szakot a Zeneakadémián. Erre 1890-ben került sor a Nemzeti Zenedében és csak hét évvel később a Zeneakadémián. Allaga lelkesen tanított, növendékei rengeteget szerepeltek. A hangszer külföldi megismertetésében oroszlánrésze volt Schunda V. József hangszer-gyárosnak. Külföldi kiállításokon, az 1878-as Párizsi Világkiállításon, majd egy évvel később I. Ferenc József és Erzsébet királyné ezüstlakodalma alkalmából rendezett ünnepségeken is bemutatta. A cimbalom eljutott Londonba, ahol a walesi hercegnek annyira megtetszett, hogy meg akart rajta játszani tanulni. A hangszer különösen akkor vált népszerűvé Európában, amikor Allaga Cimbalomiskoláját francia és angol nyelven is kiadták. Allaga Géza sikert sikerre halmozott a hangszer oktatásában. Kiváló tanítványok egész sorát nevelte ki. Amikor 1898-ban nyugalomba vonult, az egész muzsikus világ bensőségesen elköszönt tőle. Művei ez után is sorra megjelentek, a zenei körök igényt tartottak a jelenlétére. A csapások azonban sorozatosan követték egymást.

Meghalt imádott felesége, elhunytak szülei. Egészsége megrendült, hallása és látása megromlott, csak bottal tudott járni. Testvére, Ottó hívására 1909-ben Bajára költözött. Újabb csapás érte, amikor meghalt a veje, Csapody István szemészprofesszor, aki hét árvát hagyott hátra. Özvegye hívta édesapját, Allaga Gézát, hogy költözzön hozzá Budapestre. Az idős zeneszerző azonban másként határozott. Nem akart senkinek sem a terhére lenni. Önkezével vetett véget életének 1913. augusztus 19-én. A bajai Rókus temetőben alussza örök álmát, a kápolna közelében.