Pusztába kiáltják a csendet

Felső-Kiskunságnak, közelebbről Kunszentmiklósnak kedves médiája volt a Puszta Rádió. Múlt héten szerdáig. Azóta csak spotokat sugároz a kicsi stúdió az elmúlásról.  – Olyan érzés megválni a rádiótól, mintha a saját gyermekeinket veszítenénk el. Hat éven át voltunk adásban. Az utóbbi hónapokban úgy érezzük, hogy tudatosan teszik tönkre a főhatóságok a kisközösségi rádiókat –  kommentálta az esemény hátterét Szilágyiné Lucy, a rádió vezetője.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy olyan helyi médiák jutnak egyik napról a másikra kritikus helyzetbe, amelyeket társadalmi munkában tartanak fenn a munkatársai. A Puszta Rádiót a Felső-kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete működtette, jószerével csak a rezsire és a mindenes vezető 60 ezer forintos tiszteletdíjára kértek támogatást. A többi szerkesztő – úgymond – rádiós szerelemből dolgozott. 

– Az év elején kimerült a tartalékunk, mert az első három hónapban nem lehetett pályázni, áprilisban pedig kiderült: a korábbi 15 helyett 50 százalékra emelték a központi forrás elnyeréséhez szükséges önerőt. Számunkra ez teljesíthetetlen követelmény, soha nem a gazdaságból éltünk, lényegében alig volt reklámbevételünk. Talán évi 100 ezer forint jött össze a helyi  támogatásokból, tehát nem túlzás azt mondani, hogy jóformán a lelkesedésünk tartotta életben a rádiót. Nemzetközi rádiós szervezetek példaértékűnek tartották munkánkat. Színes, tartalmas világnak mondtunk búcsút.