Kultúra

2011.01.18. 11:20

Színjáték szivárványra

Bartal Kiss Rita rendező és Horváth Mari animációs rendező új bábelőadását láthatjuk jövő héttől a Ciróka Bábszínházban. Az alkotópáros korábbi munkája, A kékruhás kislány története bejárta a világot: nagy sikerrel mutatták be Angliában, Finnországban és Japánban. Bartal Kiss Ritával és Horváth Marival a főpróba után beszélgettünk.

Rákász Judit

Hogyan született meg az új mese? Az előadást nézve azt érezhetjük, mintha önmagát mesélné a történet.
Bartal Kiss Rita:
– A kékruhás kislány készítésekor merült fel, hogy jó lenne folytatni azt a bábszínházi gondolkodást, mely ott megjelent. Az új előadásban ugyanazt a mozaikos szerkesztést követjük, de most a színek a főszereplők.

Horváth Mari:
– Egyetlen éjszaka alatt állt öszsze a történet, tavaly februárban. Veszprémben volt egy közös munkánk, akkor találtuk ki a két kisfiú figuráját. Okker és Türkiz két kis költő, akik távol élnek egymástól, de a barátságuk összeköti őket. A bonyodalmat az okozza, hogy a színek világába belekeveredik egy szürke figura, aki megpróbál mindent összekoszolni. Ritával volt egy közös könyvünk, abba mindketten beleírtuk az ötleteinket, és a részletekből fokozatosan összeállt az előadás.

Mit jelent a „másféle bábszínházi gondolkodás”?
B. K. R.: – A kékruhás kislány és az Okker és Türkiz is felfogható képek sorozataként. Ezek a képek önmagukban is jelentéssel bírnak, de együtt – mint egy mozaik – kirajzolódik belőlük egy nagyobb történet. A kékruhás kislány szöveg nélküli előadás. Az Okker és Türkizben – miután két költőről szól –  Weöres Sándor verssoraiból állítottuk össze a kisfiúk szövegét. Az előadásban két mese is van: A tulipán királyfi és a Csillagtallér. Az egyik egy Grimm-mese átirata, a másik Kveta Pacovska cseh képzőművész inspirálta történet.
H. M.: – A nézőket Orosz István Színkeverés című verse fogadja.

Milyen munkamegosztás alakult ki kettőjük között?
H. M.: – A forgatókönyvet együtt írtuk, utána viszont szétvált a munka, hiszen Rita foglalkozott a színészekkel, én a látványelemekkel. De végig segítettük egymás.
B. K. R.: – Ez az előadás abszolút csapatmunka. Mindenki vitte tovább a történetet: Sőregi Melinda a dramaturgunk, Nemes Zsófi a koreográfusunk, a zeneszerző, Ágoston Béla, Tóth-Pócs Roland, aki a mozgóképeket készítette, Szabó Tamás az előadás szcenikusa, és persze a színészek: Aracs Eszter, Fülöp József, Krucsó Júlia, Szőrényi Julcsi és Tímár Zoltán, akiket nagy feladat elé állított ez az előadás, hiszen mozgásszínházi színészként kell teljesíteniük. Mindketten képekben gondolkodunk, s nekik a fejünkben lévő képeket kellett megjeleníteniük egy üres színházi térben. Eddig is tudtuk, hogy jó bábszínészek – így tartják számon őket az országban is –, de most bebizonyították, hogy sokoldalúan képzett, jó csapatot alkotnak. Nem mindegyik hazai bábszínházban lehetne bemutatni ezt az előadást.
H. M.: – Azért az is ritka, hogy ennyire egy hullámhosszon legyen két ember, mint mi ketten.
B. K. R.: – Csak apróságokon vitatkoztunk. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Okker és Türkiz, a két kis költő szövegét Weöres Sándor verssoraiból állította öszsze Horváth Mari és Bartal Kiss Rita
[/caption]

Volt olyan tapasztalat, melyet A kékruhás kislány története készítéséből, fogadtatásából szűrtek le, és az Okker és Türkizben felhasználtak?
B. K. R.: – Egyrészt arra jöttünk rá, hogy a zene ugyanúgy mesél, mint a szöveg vagy a mozdulatok. A másik tapasztalat, hogy a mozaikos szerkezetnek igenis van létjogosultsága a gyerekelőadásokban.

Az új előadás készítésekor szempont volt, hogy külföldön is bemutatható legyen?
B. K. R.: – Nem ebből indultunk ki. Azt gondolom, hogy szöveges előadás is megél külföldön. Ha jók a szituációk, jó a történet és hiteles a játék, akkor nem feltétlenül kell a nézők anyanyelvén megszólalni.
H. M.: – Az Okker és Türkiz kísérletező játék, melyet nem minden színház engedhet meg magának. Új elemként jelenik meg például Tóth-Pócs Roland teljes teret befogadó animációja. Nem minden bábszínház engedheti meg magának az ilyen útkereső előadásokat. Nagy öröm, hogy a Ciróka a kevés kivételek közé tartozik.

Ugyan van szöveg az előadásban, de a mozdulatok, a zene, a látvány mintha fontosabb szerepet kapna. Ez egyfajta kritika amiatt, hogy túlbeszélünk mindent?
H. M. – Igen. Biztos vagyok abban, hogy a gyerekek minden gesztust értenek, ami ebben az előadásban van. Igen, azt hiszem, szövegellenes vagyok. Ettől persze még imádjuk Weöres Sándort.

Címkék#Kecskemét
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!