Quimby az Erdeiben

A rajongók ösztönszerűen érezték, hogy ez megint "nemsemmi" lesz, így az Erdei ferenc Kulturális és Konferencia Központ nagytermében minden szék megtelt a nyolc órai kezdésre. Jutott emberekből még a lépcsőre is, ők azonban ezt egyáltalán nem bánták, mert így hangos-ugrálósra vehették a csendes-ülősnek meghirdetett koncertet.

A Quimby új találmánya pedig a következő: az előadás alapját a jól ismert dalok képezték, amelyeket színházi köntösbe bújtatott a hangszerelés és a fénytechnika. Közöttük prózai jelenetek hangzottak el, ahol a banda tagjai a vásári színjáték stílusában elemezgették a jövőt, amikor majd kerekesszékben húzzák a talpalávalót.

Az est mókamestere Varga Líviusz volt, aki angyallal és ördöggel diskurált káros szenvedélyéről, s végül (ki gondolta volna) az ördög győzött, Tibi személyében. Vastaps és hatalmas röhögés volt a következménye Líviusz "Freedom for the Drummers"- monológjának, amelyben egyedül maradva a színpadon kifigurázta az együttes többi tagját: a hitelességért aggódó Tibit, az "szépfiú" Sziszit, a ritmustévesztő dobost és a háttérből csajozó rézfúvóst.

Sajnos volt olyan a nézők között, aki az interaktivitás lehetőségét számkérésekre próbálta meg felhasználni, de ezzel nem tudta kizökkenteni az improvizáció bajnokait. Amint az együttes visszatért ismét nekiálltak a varázszenének, csilingelésekkel, pokoli zajokkal, fényfüzérekkel átszőtt világba kalauzolták a mámoros közönséget, voltunk keleten, jártunk nyugaton, szerpentines utakon. Ráadásként jött a Cincogó Cickány Jazz, szólt a Libidó és a Qumiby el akarta hitetni velünk, hogy ők már nem muzsikálnak...és tényleg nem, mert ez most több volt annál. Egy zenés színház, ahol az együttes megmutatta, még mindig lehet új tartalmat adni az ezerszer hallott slágereknek is.