Pilinszky köszöntője egymillió forintot hozott a kecskeméti népkonyhának

Pilinszky János 1921. november 27-én született Budapesten. A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a Nyugat újság negyedik – újholdas – nemzedékének tagja volt. A Kossuth-díjas, Baumgarten-díjas költőnek munkásságát a líra mellett elsősorban az epika és a dráma tette teljessé. Esszéi és esszészerű prózakölteményei versesköteteiben jelentek meg, írt még párbeszédes regényt és gyermekeknek verses meséket. 1981. május 27-én halt meg.

Születésének 100. évfordulója alkalmából országszerte Pilinszky-programok várhatók. Kecskeméten, a Wojtyla Barátság Központban – a tervek szerint – Hafner Zoltán irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet kutatási igazgatója tart majd előadást, amint erre a járványügyi előírások már lehetőséget adnak. Ennek apropóján mesélt Farkas P. József igazgató Pilinszky Jánoshoz fűződő kapcsolatáról.

– Az 1970-es években a dunavecsei művelődési házat vezettem. 1979. május 13-án elfogadta meghívásunkat és néhány napot nálunk töltött. Író-olvasó találkozót szerveztünk tiszteletére, melyet hatalmas érdeklődés fogadott. A költészetet tisztelő irodalombarátok és érdeklődők jöttek Kecskemétről, Budapestről és a Dunántúlról egyaránt. Ott-tartózkodása alatt írt néhány sort az emlékkönyvünkbe – jegyezte meg Farkas P. József, majd felolvasta az idézetet.

„Velem, Veszprém, Jóskáék, Simone Weil, Mozart, kérdések és feleletek, reggel hatkor ébreszt a nap, Dunavecse, egy virágzó fa, Velem. Sok szeretettel Pilinszky János”

– Ez az idézet, e néhány sor egymillió forintot hozott számomra. Történt ugyanis, hogy Hafner Zoltán irodalomtörténész kutatásai során rábukkant, hogy Pilinszky járt Dunavecsén. Így jutott el hozzám néhány éve. Nagy örömmel fogadta, hogy még mindig őriztem az Emlékkönyvet, melybe egyébként nagyon sok ismert ember írt kedves szavakat, Farkas Bertalan űrhajóstól Demján Sándoron át Bálint Sándor néprajzkutatóig. E rendkívüli emlékkönyvre felhívta a magyar állam figyelmét is, mely megvásárolta tőlem egymillió forintért. Elfogadtam az ajánlatot, a pénzt a népkonyhánkba járó szegények étkeztetésére fordítottuk. Örülök, hogy jó helyre került a könyv, a benne lévő ismert emberek köszöntő szavai felbecsülhetetlen értéket képviselnek – árulta el Farkas P. József, majd Pilinszkyhez fűződő találkozóiról mesélt még.

– 1979 májusi látogatása idején ott aludt Dunavecsén. Elhívtam Izsákra, a Matyó tanyámra. Engem is meglepett, mennyire közvetlen volt. Az idő egyáltalán nem foglalkoztatta, és bármiről szívesen beszélgetett velünk. Haza is mi vittük el, Velembe, a határ mellé. Bátyámmal, Palival autóba ültettük és már mentünk is. Velemben újabb meglepetés fogadott minket, ugyanis nem a saját házánál kellett kitennünk, hanem Törőcsik Mari színművésznőnél. Így két nap alatt két hatalmas, általunk nagyra becsült művésszel találkozhattunk. Örök élmény maradt – tette hozzá.

A Dunavecsén és Izsákon készült beszélgetések alapján cikket is írt Farkas P. József, mely írás már Pilinszky halála után, 1982-ben jelent meg az Új Írás irodalmi lapban, melyet akkoriban Juhász Ferenc költő szerkesztett. A cikkben jól kirajzolódik Pilinszky gondolatvilága, egyénisége és gondolkodásmódja a világról. Farkas P. József a kilencvenes években maga is megkapta a Pilinszky-­díjat.