Újra tüntettek a Quaestor-károsultak Kecskeméten

– Muszáj tennünk valamit, mert különben egy az egyben a föld alá söpörnének minket – indokolta meg a kecskeméti Gazsik József, miért érdemes a barátságtalan, hűvös, esős időben a Quaestor Dobó körúti fiókja előtt álldogállniuk, egy-két transzparenst feltartaniuk. Neki egyébként 1 év 7 hónapot volt a Quaestornál a pénze, 6,5 százalékos kamattal indult, amelyből a végére 5,7 százalék lett. A Kárrendezési Alap által nemrég postázott elszámolás alaposan kiverte nála a biztosítékot.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Továbbra is küzdenek a pénzükért
[/caption]

– 330 ezer forint volt az össz nettó hozamom, 3,5 millió körüli összeget tettem be. A második Quaestor-törvény szerint a 2008 óta kifizetett kötvényhozamokkal kell csökkenteni a károsultaknak járó összeget, és a 3 millió forint feletti követelésekből 11 százalék önrészt nem fizetnek ki. Így a törvény alapján összesen tőlem körülbelül 380 ezer forintot vonhatnának le. Ehelyett 1,2 millió forint levonásáról küldött értesítést a Kárrendezési Alap – sérelmezte Gazsik József.

Mellette édesanyja állt, ő is tüntetni érkezett: 5 millió forintjából ő a jelek szerint 1,3 milliónak mondhat búcsút, ugyanis a kecskeméti asszony is azon 11-12 ezer Quaestor károsult közé tartozik, akinek nulla forintos elszámolást hozott a postás.

– Rettenetes, amit csinálnak, teljesen elzárkóznak, összevissza beszélnek. Nyugdíjas éveimre tettem félre, és ez lett a vége – mondta elkeseredetten az idős nő.

Kovács Sándornénak is az egész családját érintette a pénzintézet csődje. Neki 3 millió forintja volt a Quaestornál, ebből eddig csak 2 milliót látott viszont. Fia is rosszul járt, ő 3 millió forintra vár, úgy tűnik, hiába.

– Félmillió forintot sikerült összegyűjtögetnem a nyugdíj melletti munkával több mint tíz év alatt. Ezt az összeget az unokámnak szántam, aki még kisgyermekként elvesztette az édesapját. Neki szerettem volna segíteni, hogy ha az egyetem után szüksége lenne egy kis pénzre, legyen mihez nyúlnia. Ő is betette a Quaestorba, és azóta sem kapott belőle vissza szinte semmit. Ez a legfájóbb az egészben – mondta az asszony.

– Abban bízunk, hogy a kormány megváltoztatja álláspontját, és belátja, hogy mi nem nyerészkedni akartunk, nem azért vittük a megtakarításunkat a Quaestorhoz. Engem nem érdekelt különösebben, hogy 1-1,5 százalékkal magasabb kamatot ígértek, mint más pénzintézetek. Én apránként összegyűjtögettem száz-kétszázezer forintokat, és mivel a Quaestor-fiók volt a legközelebb, oda tettem be, nem akartam otthon a párna alatt tartani – magyarázta Kovács Sándorné.

– Igaz, a poklok poklát már megjártuk, de minden követ megmozgatunk, hogy igenis adják vissza a pénzünket, amiért keserves munkával megdolgoztunk, vagy szüleink tették félre – mondta Abonyi Júlia, aki szerint az elszámolások nem átláthatóak, reklamálni pedig nemigen van lehetőségük.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotók: Bús Csaba
[/caption]