Közélet

2015.10.11. 21:54

Száz esztendő szeretetben

A századik születésnapján köszöntötték szombaton Nyerges Dezsőnét. A szépkorú ünneplésén a rokonok mellett a Szent László utcai szomszédok is ott voltak, akik egy évvel ezelőtt „meglepetés bulit” szerveztek Ilonka néni tiszteletére.

Tapodi Kálmán

A város ajándékait és a miniszterelnök köszöntő levelét Ábrahám-Fúrús András polgármester vitte el az ünnepségre, ahol Ilonka néni könnyeivel küszködve fogadta a gratulálók sokaságát, akik közül Zsuzsika, az egyik legkedvesebb szomszédja verssel is köszöntötte.

Ilonka évtizedeken keresztül a majsai egészségügyben is dolgozott, hálás szívvel mondott köszönetet az egybegyűlteknek, akikkel több régi történetet is felelevenített és fotókon is idézték a múltat. – Nehezen viselem már a kort, de szerencsére olyan jó szomszédaim vannak, mint a Berényiék, akik naponta jönnek és mindenben segítenek. Ha bírok, néha még főzök magam is, de akkor sem esnék kétségbe, ha csak zsíros-, vagy margarinos kenyér jutna – mesélt mindennapjairól Ilonka néni, aki sokat olvas és pihen napközben.

– Édesapám az első háborúból nem tért vissza, engem pedig négy éves koromtól a nagymamám nevelt. Tőle tanultam meg, hogy „Az élet értékmérője a becsület, ezért soha ne nyúlj máséhoz!” – idézte a gyerekkora óta betartott bölcseletet az ünnepelt, akivel 1931 augusztusában „nem egyet, hanem harminchatot fordult a világ”.
– Cselédkönyvesként kerültem a fővárosba, amikor egy szerencsés találkozást követően, egy postás segítségével felvettek betegápolónak az Aréna úti szanatóriumba. Életem legszebb emlékei között van az ott töltött hat esztendő. Annyi szeretet kaptam ott, mint még soha. Nagyon boldog voltam akkoriban. Egy doktornő nekem adott egy világoskék selyemruhát, amihez egy fekete táskát vásároltam. Olyan elegáns voltam benne, hogy mindenki megcsodált, amikor hazajöttem – emlékezett vissza a legkedvesebb éveire a matróna, akire időközben a szerelem is rátalált.
Nyerges Dezsővel, Majsa első számú kovácsmesterével eleinte csak levelet váltottak – a korhoz illően magázódva –, majd 1936 novemberében megházasodtak.

– Gyönyörű ember volt a férjem, akit nagyon szerettem. Őt is kedvelte mindenki, mert mindig becsületes volt és értett a szakmájához. Bárhogy folytatódott a világ, mindig őt keresték elsőnek, ha lóápolásban kellett segítség. Nem született gyermekünk, de nagyon szépen, szeretetben éltünk – mesélt az ünnepelt szeretett férjéről, aki már több mint két évtizede elhunyt.
Az elmúlt évszázadról és a jelenről csendesen csak annyit jegyzett meg Ilonka néni: „Egész életemben lelkiismeretesen és sokat dolgoztam, de megfáradtam és nem bírom már nézni ezt a bűnös világot. Elég volt belőle ennyi, s naponta imádkozom, hogy könnyítsem már rajtam a Jóisten.”

A második legidősebb majsai

A 100. születésnapját október 10-én betöltött Nyerges Dezsőné a második legidősebb polgára Kiskunmajsának, mivel Provics Illésné 1915. szeptember 15-én született, így bő három héttel ezelőtt ünnepelhette a századik életévét. Ha sors úgy akarja, akkor idén újabb száz évest is köszönthetnek a városban, mert Juhász-Dora Menyhértné karácsony első napján érheti el a nagyon ritka életkort.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!