Tanösvények hálózhatják be a Duna-Tisza közét

Még mindig is őrzik legrejtettebb titkaikat azok Duna–Tisza közi kunhalmok és a földvárak, amik nem csak a kirándulók, hanem a kutatók számára is érdekesek, hiszen összehordott anyagukban ott vannak a különböző korok természeti és kultúrtörténeti örökségének lenyomatai.
Az emberkéz alkotta, mesterséges halmok számát mintegy 40 ezerre teszik a történelmi Magyarországon. A Kiskunsági Nemzeti Park területén mintegy 300 lehet belőlük és huszonhárom földvárat is ismernek itt. Két földvár és négy kunhalom rekonstrukcióját is elvégezték az elmúlt két esztendőben.
A több mint 200 millió forint költségvetésű projekt keretében a tiszaalpári földváron, a vaskúti halmokon, a dunatetétleni Csárda-halomnál és Érsekhalma földváránál beszakadt üregeket, illegális anyagnyerő gödröket töltöttek fel, mesterséges partfalszakaszokat erősítettek meg, hulladéklerakás nyomait szüntettek meg és visszaszorították az invazív növények további terjedését – hangzott el azon a projektzárón, amit a szépen felújított érsekhalmi tájházban tartottak.

– Kultúrtörténeti emlékeink védelme érdekében a munkálatok folyamatos régészeti megfigyelés és leletmentés mellett zajlottak – mondta el Balázs Réka, természetvédelmi szakreferens, a projekt szakmai felelőse.
A halmok, földvárak titkait nem csak a hivatásos leletmentők kutatták, hanem illegális fémkeresők is járhattak arra korábban, akik alaposan munkát végeztek, mert „lerabolták” a középső bronzkor óta emberlakta területet. „Érsekhalma kincskeresője”, Deli Ferenc tanító úr emléke is felidéződött az előadások során, aki 1958-ban kezdte el a sáncbejárást és készített alapos feljegyzéseket a földvárról, aki ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett az erődített telep feltárásában. Az általa begyűjtött tárgyi emlékek a bajai és a kalocsai múzeumokba kerültek.
Az érsekhalmi földvár – ami védelmet nyújthatott az ellenség támadásakor, de a Duna áradásakor is –, az egyik legnagyobb lehetett a maga korában. A folyó egykori ártere fölött 10-15 méter magas, meredek löszparton elhelyezkedő földvár jelenlegi belső átmérője mintegy 115 méter, de eredetileg tíz méterrel is nagyobb lehetett.

A területen – ami része az Alföldi Kéktúra hálózatának – új kiránduló utakat és tanösvényeket is létesítettek. A földvár megmentői egy mezei juhar elültetésével állítottak emléket az elvégzett munkáknak. A most helyreállított halmok és földvárak az első állomásai annak a Duna–Tisza közét behálózó tanösvény hálózatnak, amire a tervek szerint felfűzik majd az összes megőrződött kunhalmot és földvárat.

Az „Elátkozott hegy” hátborzongató legendája

„Valahol Hajós és Nádudvar közt a bajai úton van egy völgy, és az a hegy, amit attól Hajós felé van, az az Elátkozott hegy. Azt tartják róla, ha telihold ragyogja be az éjszakát, és a hold sugara éppen megvilágítja a hegyet, akkor a lomha hegy megmozdul, pontban éjfélkor kitárja hatalmas kapuját, és felcsillantja a mélyén rejlő temérdek kincset. Havonta egyszer és csak pár percre. Mert ha a holdfény tovahalad, a hegy bezárul. Van ennek a hegynek egy titokzatos kapuja. Egyedül az nyitja, ha a kulcslyukon egy hat éves kisgyermek kivájt szemeit dobják be. (...) Csakhogy az a kapu eddig még soha sem nyílt ki, mert eddig nem akadt még senki, aki gyermekének szemét a kincsért feláldozta volna.” (Schőn Mária gyűjtése, az 1919-ben született Mendler Ferencné közlése.)