Közélet

2014.08.16. 12:56

Volt szőlő és lágy kenyér is

A búza, a szőlő és a bor az Alföld évszázados kincsei. A magyar agrármúlt és jelen volt a témája annak a tanácskozásnak, melyet a kecskeméti városháza adott helyet csütörtökön.

Barta Zsolt

Ötkilós taligakerék kenyerekkel állított be Székelyföldről a gyimesfelsőloki Tankó Péter a kecskeméti városházán rendezett Alföldi kenyér, szőlő és bor című konferenciára a minap. A rendezvény alcíme „A Kárpát-medence kincsei határon innen és túl" volt, amelynek jegyében délvidéki, erdélyi, kárpátaljai felvidéki vendégeket is meghívtak, akik nem csak péktermékeket, de ízletes borokat is hoztak. Ezeket pedig a kecskeméti és környékbeli termékekkel – borokkal, zöldségekkel, szőlővel – együtt mutatták be a városháza díszudvarában a rendezvény egy programjaként.

A taligakerék kenyér sütője lapunknak elmondta, hogy az erdélyi termék anyagának a 40 százaléka burgonyából áll míg 60 százaléka liszt. A Székelyföldön a pityóka termesztés kifizetődőbb, mint a búzatermesztés, s ez a kenyérkészítésében is tetten érhető. A jó ízű erdélyi mindennapi betevőt 3 hétig lehet majszolgatni, habár Tankó úr elmondása szerint kóstolt már olyat is, amely négy hét után is fogyasztható volt.

A konferenciát Mák Kornél alpolgármester nyitotta meg a városháza dísztermében, s beszédében a búzához a szőlőhöz és a borhoz kapcsolódó magyar népi szokásokra hívta fel a figyelmet. Szépe Ferenc az FM főosztályvezetője a gabona- és a szőlőtermesztés jelentőségéről, míg a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének az igazgatója dr. Májer János a kecskeméti kutató átalakításáról bővítéséről szólt a közönség előtt.

Dr. Hajdu Edit a kecskeméti szőlészeti kutató intézet főmunkatársa a szőlő történetéről tartott előadást. Az ősi szőlő kultúrák a Kaukázusban alakultak ki a mai Örményország és Grúzia területén, majd elterjedtek a világ többi részén. Így a görögök, a rómaiak is termesztették a bornak való alapanyagát, de találtak termelésre utaló nyomokat a brit szigeten is. Régi krónikák említenek egy magyar szőlőfajtát, melynek a neve hunnischer wein, s Nyugat-Európában is elterjedt. Később különböző kereszteződésekkel, mintegy 76 szőlőfajtának lett az egyik szülője. A találgatások alapján lehet, hogy a hunokkal, vagy a kalandozó magyarokkal, de az is elképzelhető, hogy az Erdélybe letelepült szászokkal jutott el a Lajtán túlra.

A szőlőről szóló előadás után dr. Matuz János, gabonakutató A régi magyar kenyér és a régi magyar búzafajtákról tartott előadást. A kenyér szó a magyarok egyik ősi szava, mely a vándorlás előtti korszakból származik, s eredetileg kása jellegű étel megnevezését jelölte. A kutató röviden összefoglalta a hazai búzanemesítés történetét. Mokry Sámuel volt az a nemesítő szakember aki 1875-ben a témában könyvet írt, Székács Elemér nemesítőt pedig egyenesen " kalászvadásznak" hívta a szakmai közönség. A korabeli búzák minősége jó volt az előadó szerint, ugyanakkor a terméshozam nem volt jelentős. Így egy-egy  komolyabb aszály, vagy esősebb időszak esetén csak veszteséggel lehetett évben termeszteni a növényt. A XIX. században – 1870-79 – 0,7 tonnás hektáronkénti hozamok voltak a jellemzőek. Száz évvel később ugyancsak hektáronként már 3,99 tonna, míg 2004-13 között 4,26 tonnás átlagokat jegyez a szakirodalom.

Nem a régi fajtáinkkal volt a gond hanem azzal, hogy a régi öregek nem pótolták vissza a tápanyagot, nem ismerték a fémzárolt vetőmagot ,mondta az előadó. A magyar búza a 30-as években világhírű volt, Baross László nemesítő bánkuti 1201-es jelölésű búzáját a 1933-ban a kanadai Reginában rendezett búza-világkiállításon a világ legjobb búzájának jelölték.

Címkék#Kecskemét
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!