Közélet

2014.08.24. 15:48

Családfakutatók az ősök nyomában

Évente közel 800 kutató fordul meg a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban, hetvenöt-nyolcvan százalékuk kifejezetten azzal a céllal, hogy minél több generációra visszamenőleg feltérképezzék családjuk múltját. Pedig nem kevés elszántság, türelem, idő, energia, kitartás és szerencse kell az ősök megtalálásához a megsárgult anyakönyvek, végrendeletek, adóösszeírások között.

Hraskó István

Közhelyesen hangzik, de a megyei levéltár kecskeméti városházán lévő csoportjában járva könnyen hatalmába keríti a látogatót a borzongató érzés: megállt az idő. Nem csoda, hiszen több száz éves iratokat is őriznek itt, és a rengeteg – a csoport által kezelt két és fél ezer folyóméternyi – dokumentum máig az eredeti, tehát az épület 1897-es átadása idején felállított, mennyezetig érő faállványokon sorakozik. Péterné Fehér Mária csoportvezető főlevéltáros asszony üdvözlésképpen egy hatalmas papírlepedőn a Szappanos família terebélyes családfáját teríti elénk. A gyökereket napjainktól kezdve egészen 1634-ig sikerült visszakutatni, amikor a Mihály nevű ős, egy későbbi kuruckapitány, nemességet kapott Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől. De Erzsébet császárné Kecskeméten született bizalmasának és felolvasónőjének, Ferenczy Idának, valamint a város más régi családjainak, így a Muraközy és a Héjjas famíliának a felmenői is megtalálhatók a 17. századi iratokban.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Péterné Fehér Mária csoportvezető főlevéltáros a Szappanos família terebélyes családfáját mutatja
[/caption]

Otthon kell kezdeni a kutatást

Kíváncsiság, szenvedélyes érdeklődés a család múltja iránt, divat, állampolgárság megszerzése, névváltoztatás – sok oka lehet annak, hogy valaki családfakutatásba kezd. Mindenesetre ahogy Péterné Fehér Máriától megtudtuk: nem kevesen áldozzák erre idejüket, náluk például a levéltár évi 800 kutatójának háromnegyede. Legnagyobb részük amatőr, azt csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy profit megfizessenek. De hogy lehet, hogy érdemes egyáltalán belekezdeni az egészbe? Először természetesen a lehető legtöbb adatot össze kell írni a család még élő tagjairól, kikérdezni a szülőket, nagyszülőket, dédszülőket a famíliában történt születések, házasságkötések, halálozások időpontjairól, helyszíneiről, az egyes rokonok felekezeti hovatartozásáról. Ezek az adatok később megfelelő támpontot nyújthatnak a levéltári búvárkodás során. A nehézségek már itt elkezdődhetnek: a hozzátartozók nem, vagy rosszul emlékeznek, és nem találunk iratokat sem a jeles eseményekről.
– Ilyenkor érdemes például megnézni a család régi bibliáját. A múlt században és korábban is az volt a szokás, hogy beleírták a gyerekek születési adatait az otthoni bibliába. Azután előfordulhat, hogy nem tudjuk pontosan, mikor született a déd- vagy üknagyapa, de ha előkerül a régi bizonyítványa, abból is kikövetkeztethetjük születésének évét – mondta a főlevéltáros. Segítséget nyújthatnak a XIX. század közepén divatba jött nyomtatott gyászjelentések is. Ezeken gyakran a legközelebbi, egyenes ági hozzátartozókon kívül megnevezik a távolabbi és oldalági rokonságot is.

A komaasszony fontosabb volt, mint az édesanya

1895 előtt állami anyakönyvezés nem létezett, a különböző felekezetű egyházak vezették a keresztelési, házassági, halotti (és az esetenként fennmaradt bérmálási) anyakönyveket, amelyek nemcsak a szentségek kiszolgálását rögzítették, hanem egyúttal közhitelű dokumentumoknak számítottak. Ezért is nagyon fontos tudniuk a kutatóknak, hogy felmenőik milyen vallásúak, felekezetűek voltak régen, hiszen más-más anyakönyvekben kell keresni a katolikusokat, az evangélikusokat, reformátusokat, izraelitákat 1895 előtt.

– A legfontosabb források a családfakutatásnál az anyakönyvek. A mi levéltárunkban 1826-tól vannak meg az anyakönyvi másodpéldányok, ugyanis ekkor adott ki a helytartótanács egy rendeletet, miszerint az egyházak kötelesek voltak két példányt készíteni az anyakönyvekről, a másodpéldányt le kellett adni az illetékes levéltárnak. A megye minden településének anyakönyveit őrizzük. Problémát okozhat azonban a családfakutatóknak, ha egy településen előbb alakult meg az egyházközség. Így értelemszerűen az 1826 előtti évekről nincs anyakönyv a levéltárban. Az egyházaknál ellenben kikérhetőek az eredetiek a korábbi időkből is, a katolikus plébánián például 1696-tól, a reformátusoknál 1724-től maradtak fenn anyakönyvek – részletezte Péterné Fehér Mária. Célszerűbb azonban az 1826 előtti anyakönyvek kutatása végett a Magyar Országos Levéltárba, Budapestre menni, mert ott mikrofilmen minden település anyakönyve kutatható 1895-ig.

Újabb akadályokat jelenthetnek a család történetének feltérképezésében az egykori katasztrófák, háborúk. 1686-ban például leégett a kecskeméti Szent Miklós templom, benne sok-sok anyakönyvvel. A második világháború alatt, amikor érvénybe lépett a város kiürítési rendelete, a fontosabb iratokat a levéltárból kiszállították a város vadászházába, Koháryszentlőrincre (a mai Nyárlőrincre), feltételezve, itt kevésbé érheti őket kár a harcok során. Tévedtek, az oda kiszállított összes dokumentum eltűnt. Vagy a Nyugatra menekülők vitték magukkal, vagy a szovjetek szórták szét, esetleg tüzelték el az iratokat – ezt máig sem tudni biztosan.

A 19–20. századi anyakönyvek igen alaposak, a szülők neve, születési dátuma, lakhelye (gyakran foglalkozása) mellett kiderül belőlük a keresztszülők, a plébános és a lelkész kiléte is. Az 1700-as évek elején készült születési anyakönyvek viszont csak a koma nevét tüntetik fel, az anyáét nem, és ez szintén kihívást jelent a kutatói munkában – folytatta a főlevéltáros. Ilyenkor jöhet újra a nyomozás: vajon az apa a gyerek világra jötte előtt kivel kötött házasságot? Bonyolítja a dolgot, ha az apa neve túl gyakori, túl sokszor felbukkan a házassági anyakönyvekben... és akkor még nem beszéltünk az elhalványodott, sokszor nehezen kibetűzhető írásról, vagy arról, hogy minél régebbi egy irat, annál valószínűbb, hogy latinul, németül vagy valamilyen nemzetiségi nyelven vetették papírra.

A nemesi leszármazottak előnyből indulnak

Kapaszkodóként szóba jöhetnek még a végrendeletek – persze csak akkor, ha a kutató őse nem zsellérsorban küszködött, és volt a hozzátartozói, rokonai közt megosztható vagyona. Fontos források az adóösszeírások is, amelyekben felsorolták az illetők házának területét (udvarral), földjeit, malmait. Ilyen iratok például 1708-tól kezdődően vannak a megyei levéltárban Kecskemétre vonatkozóan. A városi elöljáróság jegyzőkönyveit meg azért érdemes kikérni a kutatóknak, mert ebben rögzítették a beköltöző nemesek, iparosok adatait (a betelepüléshez engedélyt kellett kérni, ennek kiadását is dokumentálták, így kiderülhet az érkezők foglalkozása is).
A bevezetőben említett kitartásra és kellő mennyiségű szabadidőre különösen akkor van szükség, ha a felmenők gyakran költöztek, ilyenkor ugyanis más megyei levéltárakba is el kell látogatni, hogy fel lehessen rajzolni a családfa hiányzó ágait.

 [caption id="" align="aligncenter" width="334"] A végrendeletek és egyéb hivatalos iratok is kutathatók
[/caption]

Aki egyszer belekezd, könnyen a rabjává válhat

A 21. században talán már nem tűnhet illuzórikusnak az az igény, hogy elektronikus formában, keresőprogramok révén is elérhetőek legyenek a levéltári iratok. A főlevéltáros asszony elmondta: digitalizálva nincsenek a dokumentumok, de egy részük mikrofilmen megtekinthető egy leolvasó segítségével. Péterné Fehér Mária szerint a teljes állomány digitalizálása elsősorban pénzkérdés, viszont az, hogy a világhálón is elérhetővé váljanak, jogi szempontokat is felvet. Egyébként – mint már szó volt róla – a Magyar Országos Levéltár őrzi a mai Magyarország területén található települések 1895 előtt keletkezett, a történelmi egyházak által vezetett anyakönyveinek mikrofilmfelvételeit. Ez a hatalmas és egyedülálló gyűjtemény a mormon egyház költségén készült el. Az anyakönyvek legnagyobb részét az 1959-1967 közötti időszakban mikrofilmezték, a mikrofilmek egy példányát az egyesült államokbeli Salt Lake City-ben őrzik. Kecskeméten a levéltárban, a megyei települések egy részének (Ágasegyházától Fajszig kiállított) anyakönyvei vannak meg mikrofilmen, a többit a fővárosból, az Országos Levéltárból lehet kikölcsönözni.

Sajnos 2014. július 1-sejével jogszabályi változás miatt radikális módon megváltoztak az állami anyakönyvi másodpéldányok kutatásának lehetőségei, korlátozásokat léptettek életbe. Az egyházi anyakönyvek azonban szabadon kutathatók.
Péterné Fehér Mária tapasztalatai szerint az időigényes, aprólékos családfakutatás elsősorban az idősebb, nyugdíjas korosztály tagjai között népszerű. Egy biztos: nem könnyű megtalálni egy-egy rég elfeledett őst, de ha mégis felbukkan neve egy száz-kétszáz éves iraton, az a pillanat minden erőfeszítésért kárpótolja a kutatót.

Címkék#Kecskemét
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!