Visszavonul az igazgató

– Miért áll fel az igazgatói székből? - kérdeztük Solti Kálmán igazgatót.
– Már 67 éves vagyok, több mint negyven éve tanítok, úgy érzem ideje abbahagyni, s átadni a helyemet a helyettesemnek. Beindítottam az iskolát két éve, volt néhány probléma a kezdet kezdetén, de végül is sínre került a intézmény. Most már elmehetek pihenni.

– Hogyan indult a pályafutása?
– Kecskeméti vagyok, a Katona József Gimnáziumban érettségiztem kitűnő eredménnyel, de mivel édesapám nagyiparos volt, így az akkori hatalom a továbbtanulás szempontjából az egyéb kategóriába helyezett. Azaz esélyem sem volt arra, hogy tanár lehessek.

– Végül is pedagógus diplomát szerzett, a hatalom ezt nem tudta megakadályozni.
– A Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem, ahol mérnöktanári diplomát kaptam, majd a kecskeméti 623. Szakmunkásképzőben a mai Kandó Kálmán elődjében tanítottam matematikát és fizikát. Később az Iroda Gépipari és Finommechanikai Vállalatnál lettem üzemvezető, onnét kerültem Kiskőrösre 1977-ben. Az IGV-nek itt is volt egy vállalata s itt dolgoztam. Majd 1982-ben folytattam a pályafutásomat a kőrösi gimnáziumban, 1992-ben lettem igazgató 2006-ig. Ezen idő alatt indítottuk be a hatosztályos-, és a vincellér képzést. Majd 2006-ban a kalocsai iskolanővérek ajánlottak vezetői állást. Akkor még három évem volt a kőrösi mandátumomból, de elvállaltam.

– Miért?
– Nagyon nagy volt a kihívás, a kalocsai Nagyasszonyunk Katolikus Általános Iskola és Gimnázium anyagilag a padlón volt. A gazdálkodást kellett rendbe tenni. Közben Bábel Balázs érsek úr felkért a megyei katolikus iskolák irányításával is.

–  Kalocsán öt évet töltött, miért jött át Kecelre?
–  Az érsek úr kért erre és ebben is kihívást láttam. A város hívő polgárainak a 90 százaléka katolikus vallású, de mivel a településnek csak egy iskolája van, ezért az átvételt úgy kellett megoldani, hogy senkinek az érdekei ne sérüljenek. Ma a katolikus hittan mellett hét másik felekezet tart hitoktatást az intézményben, aki egyiket sem választotta, annak az erkölcstant tanítjuk.

–  Az érsek úr mit szólt, amikor ön bejelentette, hogy nem kívánja kitölteni az öt éves mandátumot.
– Megértette, a munkámat eddig a Kunszt József pedagógiai díjjal, illetve a közelmúltban alapított Pro Schola Christiana díjjal ismerte el.

– Kecelhez visszatérve, országszerte problémát jelent a roma gyerekek oktatása, Önök hogyan oldották meg a kérdést?
– Láttam, hogy 5. és 6. osztályban igen nagy a bukások száma a kisebbségi tanulók között. Az alapokat nem sajátították el, ezért tavaly ősszel a hátrányos helyzetű kisgyerekek számára külön osztályt indítottunk. Kimentem hozzájuk az utcájukba Hollai Kálmán színművésszel, beszéltem a szülőkkel, azt tapasztaltam, hogy az egy tömbben élő romák gyerekei alig 200-300 szót tudnak magyarul, miközben a magyar társaik 800-at használnak. Azaz nem azonos eséllyel indulhatnak a tanulás során. A külön osztályt a felzárkóztatásuk érdekében indítottunk, az óráikat 8-16 óra között szétosztottuk, szépen haladnak, s bízom benne, hogy három év múlva utolérik a saját korosztályuk gyerekeit.

– Hány gyerek jár összesen az iskolába?
– Most 634, négy párhuzamos osztályt indítottunk elsőben.

– Milyen iskolát ad át június 19-én?
– Úgy gondolom, hogy jót, Berger József igazgató-helyettesnek.

– Mi volt 45 éven keresztül az ön szakmai hitvallása?
– Egy mondatba belefér: mindenekelőtt a gyerek. Én azt az iskolát szeretem, ahol a gyerek van a középpontban és nem a pedagógus.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Solti Kálmán: – Én azt az iskolát szeretem, ahol a gyerek van a középpontban
[/caption]

– Mi lesz ha már nem tanít?
– Pihenek, bridzselek, és komolyzenét hallgatok. Az Operaházba két bérletünk van az unokámmal, és segítek a lányomnak és a fiamnak, akik vállalkozók - mondta végül Solti Kálmán, a keceli II. János Pál Katolikus Általános Iskola igazgatója.