A dizájnerdrogok soha nem látott veszélyt jelentenek

Hírműsorok állandó nyilatkozója, ha mérgezéses esetről van szó, 99 százalék, hogy Zacher Gábor a megkérdezett szakértő. Az egész ország ismeri, ő pedig a média adta lehetőségeket – nincs rá jobb szó – népnevelésre igyekszik felhasználni. A „doki” minden mondatára érdemes odafigyelni. Érdekes, közvetlen, magával ragadó személyiség, aki szenvedéllyel és humorral beszél munkájáról, családjáról, és akár saját függőségeiről is. Lebilincselte mintegy százfős hallgatóságát Kecskeméten is, ahol múlt héten Borzák Tibor újságíróval beszélgetett a Civil Tükör keretében.

 

Kapásból sorolja a statisztikát: hazánkban az egy főre eső kábítószer-fogyasztás évi 4,5 alkalom. Nem is olyan rossz, gondolhatnánk, hiszen a szlovákoknál ez az adat 7, a cseheknél 8, az ukránoknál 18, az olaszoknál 24, az oroszoknál 30. „De ha kettes matekdogával jön haza a gyerek, hiába mondja, hogy a többieknek meg egyes lett, minket úgyis csak az ő jegye fog érdekelni” – teszi helyére a kedvezőnek tűnő statisztikát. Zacher szerint az jelenti az egyik nagy problémát, hogy a schengeni határokon belül gyakorlatilag kontrollálatlanul vándorolhat a „cucc”. És hiába szólnak a hírek nagy lefoglalásokról a határátkelőkön, a drog 96 százaléka bejut az országba. Így a kínálat nem csökken, és sajnos nagyon úgy tűnik, a kereslet sem.

 

„Értékrend átalakulás kellene, hogy a drog ne legyen divat, a fiatalok merjenek nemet mondani. De ez a változás nem megy végbe két év alatt, hiába szeretne a politika gyors eredményeket. Tizenöt-húsz évre is szükség van ehhez” – véli a toxikológus. Aki szerint buta duma a „rossz társaságba keveredett a gyerekem” fajta szülői önfelmentés. Hiszen csak úgy tud a fiatal belekeveredni egy bandába, ha más, jobb példa híján elfogadja annak értékrendjét és asszimilálódik. Ha nem érezné jól magát az adott közösségben, nem járna oda, Zacher doki szerint ilyen egyszerű a dolog (mint ahogy ő sem menne el rap koncertre).[caption id="" align="alignleft" width="334"] Zacher Gábor előadására Kecskeméten sokan kíváncsiak voltak
[/caption]

A toxikológus nem álszenteskedik. Kiderül, hogy először 16 évesen rúgott be (mégpedig Izsákon, építőtáborban), de annyira, hogy fél nap kiesett emlékei közül. Az érettségi öltönyét pedig egy szintén átmulatott éjszaka után sikerült tönkretennie. Egész egyszerűen lehányta. „Mi is voltunk kamaszok, mi is feszegettük a saját határainkat. Én legalábbis feszegettem. A mai fiatalok is ezt teszik. Csak most döntően más világot élünk” – jelenti ki. Hogy mire gondol? Korábban is voltak persze kábítószerek, de az elmúlt 4-5 évben annyira megváltozott a drogpiac, hogy a múlt a jelenhez képest „boldog békeidőnek” tűnik. A dizájner drogok a szerhasználók számának óriási megugrását hozták el. Ezek lényegében olyan vegyületek, amelyeket a kábítószerlistán szereplő tiltott anyagok apró változtatásaival állítanak elő. Kijátszva ezzel a jogszabályokat, mivel a hatásban az eredetihez hasonló új szer már nem lesz illegális.

Egy toxikológus szenvedélyei

„Függőségek nélkül lehet élni, de nem érdemes” – véli a toxikológus. Az ő nagy szenvedélyei: felesége, tizenhat éves fia (aki egy iskolai rockbandában gitáros, a lelkes apa az erősítőt szokta cipelni koncertek alkalmával), a barokk trombitazene (közel ezer bakelitje és ötsáz CD-je van), a mogyorós csoki, a futás, no és persze a pipázás. Utóbbi kettőt akár össze is köti: „Futás után minta kicserélnének. Klassz dolog lezuhanyozni, leülni, és rágyújtani”.

A toxikológus szerint az utóbbi években 400-500 körüli ilyen szer jelent meg, ettől pedig átláthatatlan lett a kínálat. Míg régebben a fogyasztó legalább tudta, hogy a díler által kínált anyag nagyjából milyen hatást válthat ki, ma már teljesen bizonytalan, mi lesz a kimenetele egy ismeretlen por, tabletta kipróbálásának. „Innentől érthetetlen a dolog, miért veszi be a fiatal? Mert könnyű örömöt keres. Az idő mindig kevés, ezért van a budiban a szex, ezért van a rohamivás” – teszi hozzá Zacher Gábor. A dizájner drogok terjedésének pedig úgy tűnik, nem lehet útját állni: a kínai laborokban növényvédő szerként, illatosítóként, tápszerként címkézett anyagok könnyedén eljutnak Európába. Ezt Zacherék is tapasztalták, mikor egy általuk előállított vegyületet kísérletképpen kiküldtek Kínába, és hamarosan jelentkezett is egy cég, amelynek csak egy kérdése volt: mekkora mennyiségben kívánnak rendelni?

 

„Attól, hogy a gyerek beleszív egy spangliba, megkóstol egy tablettát, a világ nem dől össze. Ez nem jó dolog, de nem jelenti azt, hogy elindult a lejtőn” – mondja Zacher. Ő úgy véli: nem egyszeri fejmosásokkal, szőnyeg szélére állításokkal lehet a tiniknek megmutatni a helyes utat. „Úgysem leszünk ott a buliban, hogy előugorjunk az oszlop mögül, amikor a gyereket megkínálják valamilyen kábítószerrel. Egyvalamit tehetünk: fel kell készítenünk, hogy ebben a szituációban a legjobb döntést hozza.” Ehhez pedig beszélgetni kell a családban, méghozzá sokat. Főleg, mert az iskolai drogmegelőzés a pedagógusok informálatlansága miatt nagyon alacsony szintű. Az osztályfőnöki óra keretében való okítás a toxikológus szerint körülbelül annyira hasznos, mint a nyugdíjas matektanárnőjétől egykor kapott szexuális felvilágosítás…

 

Jó kérdés: miként dolgozza fel a nap mint nap látott súlyos eseteket? A szakmai részét hazaviszi, akár utána is olvas, de az emberi vonatkozásokat kizárja. „Mikor egy beteg azt kéri, képzeljem magam a helyébe, akkor én ezt sosem tudom megtenni. Éppen ezért tudunk kollégáimmal segíteni a pácienseken, mert kívülről látjuk a problémákat. Ha minden élettragédiát magunkra vennénk, két hónap múlva talán az öngyilkosságig vagy az alkoholizmusig jutnánk.”

Állatgondozó, műtősfiú és mentőtiszt is volt

A most 53 éves toxikológus nem akart orvos lenni. Mégis az lett, mert mint mondja, egy ötödik generációs orvos család tagjaként nem látott maga előtt más alternatívát. A pályafutása azonban egyből zökkenővel indult: az egyetemi felvételin azt vágta képébe az egyetem KISZ-titkára, hogy nincs szükség orvos-dinasztiákra. Nem is került be elsőre a SOTE-ra, így állatgondozónak állt az MTA kísérleti orvostudományi kutatóintézetében: a patkányok, egerek etetése volt a reszortja. Aztán egyetemistaként sem hagyott magának túl sok szabad időt. Műtősfiú lett, többek között inkubátorokat tisztított egy koraszülött osztályon. A diplomázás után másfél évtizedig mentős tisztként dolgozott. Baleseti sebészi munkáját gumiallergiája miatt kellett felfüggesztenie, keze nem bírta a gumikesztyű használatát. Így váltott a Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályára, ahol ma vezető főorvos. Itt évente körülbelül kilencezer embert kezelnek különféle mérgezések és függőségek miatt. Legtöbbször öngyilkosokat, alkoholmérgezett és drogtúladagolásban szenvedő pácienseket.