Kamionsofőrnek készült az Év orvosa

- Hányan gratuláltak a díjhoz?
– Még nem volt vége a Magyar Tudományos Akadémián tartott fogadásnak, de már száznál több sms-t kaptam. Azóta is rengeteg üzenet, e-mail érkezett, számos ismerős, régi beteg felhívott telefonon. A sok pozitív visszajelzés megerősít abban, hogy jól végzem a munkám. Az Astellas-díj számomra erkölcsi és szakmai elismerés. Ugyanakkor nem változtat az életemen, változatlanul olyan lelkiismeretesen szeretném végezni a munkámat, ahogy eddig. Hálás vagyok feleségemnek, aki a nyugodt családi hátteret biztosítja.

– A díjra egy karambolt szenvedett fiatal házaspár jelölte, akiknek gyors gyógyulásában az is közrejátszott, hogy ön egy „nászutas lakosztályt”, egy kétágyas kórtermet biztosított nekik. De gondolom, számos más emlékezetes esete volt hivatása során.
– Több tízezer beteget kezeltem. Most adtuk le az éves jelentést, amelyben jelezni kell a műtéti számot. Nálam ez 11800 körül volt 1981 és 2010 között, tavaly 930-szor operáltam. Valóban sok betegemre emlékszem, főleg a súlyos sérültekre. Betegeimnek megadom a telefonszámom, így közvetlen tudunk beszélni a felmerült problémákról. Többekkel folyamatosan tartom a kapcsolatot, hiszen van, aki évente jön kontrollra, másokkal pedig a civil életben találkozok. Mindig megelégedéssel tölt el, ha látom, hogy a kezelt beteg szépen felépült. Múltkor Szegeden futottam össze egy lánnyal, aki motorozás közben csúnyán összetörte a medencéjét. Négy hét múlva már mankó nélkül tudott járni. Az ilyen pillanatok nagyon megérintenek, ezekért érdemes dolgozni.[caption id="" align="alignleft" width="334"] Az Év orvosa és felesége megszállottja a motoroknak
[/caption]

– Ha már motorozás: úgy tudom, ez Öntől se áll távol…
– Valóban, feleségemmel közösen ez a nagy szenvedélyünk, mindkettőnknek van egy Yamaha Viragio-ja, nekem még egy Kawasaki VN 2000-es. Eljárunk motoros-találkozókra, fesztiválokra is. Mivel két kislányunk elérte már a pedált, őket is sokszor elvisszük egy-egy kisebb útra. Szeretem a sebességet, de a choppereknek a 90-110-es tempó a megfelelő, azaz nem száguldozunk. Időnként társul hozzánk sógorom és egy baráti házaspár, a négy motor együtt nagyon szépen mutat. Egyébként az utazás iránti vonzalom édesapámnak köszönhető, aki sofőrként több millió kilométert megtett. Sokszor én is elkísértem egy-egy útra. Riga segédmotorját kisgyerekként vezettem, tizenhét évesen pedig korengedménnyel letettem a motor és az autóvezetői vizsgát. Kamionsofőr szerettem volna lenni, mert vonzottak a szép, nagy erőt sugárzó gépek. Édesapám viszont azt mondta: ebben az esetben kitekeri a nyakamat. Sok ideget megevett ő az utakon, tudta, mivel jár ez a munka, ezért szüleim más pályát javasoltak nekem. Megfogadtam tanácsukat – így végül orvos lettem. Nem bántam meg… Köszönöm nekik!