Közélet

2010.12.29. 15:39

Angyal, aki a diagnózist felállította

Az újév közeledtével sokan számot vetnek az elmúlt esztendő történéseivel. Legfőképpen talán azok, akiket a sors betegséggel súlytott az év során. Néhányan most arra kértek bennünket: írjuk meg, mennyire hálásak a kecskeméti megyei kórház dolgozóinak.

Magyarvári Annamária

A karácsony előtti napokban és hetekben több köszönőlevél érkezett szerkesztőségünkbe. Van, aki e-mailt küldött, más postán adta fel levelét, arra kérve lapunkat: a szeretet ünnepe alkalmából az érintettek had kaphassanak lehetőséget arra, hogy kifejezzék hálájukat és köszönetüket azon orvosok, ápolók íránt, akiknek gyógyulásokat, sőt, életüket köszönhetik.

„..Amikor Budapestre kerültünk, több orvossal is találkoztunk, akik mélységes tiszteletüket fejezték ki a kecskeméti orvosok felé. Azt mondták, hogy a gyermekünk életét mentette meg a gyorsan felállított  diagnózis. Aki fel tudta állítani, az egy angyal. Olyan ritka ugyanis ez a betegség, hogy az orvosok 95%-a egész praxisa során sem találkozik vele...”– írja levelében egy hálás anyuka, akinek kisfiánál dr. Szabó Tímea és dr. Pócs Andrea Krisztina doktornő úgynevezett ADEM (Accut Disseminated Enchephalomyelitis) betegséget diagnosztizáltak a kecskeméti megyei kórházban. A négyéves Péter szeptember 24-én került be a kórház gyermekosztályának intenzívterápiás részlegére, fejfájással és hányással, ami egyáltalán nem indokolta, hogy a kisfiú egyre nehezebben beszélt és a járása is teljesen bizonytalanná vált. Kezdetben az orvosok is tanácstalanok voltak, Péter leletei (MRI, véreredmény, agyvíz, stb...) ugyanis sorra negatívak lettek. Két nap múlva dr. Gyenes Vilmos és dr. Szabó Tímea újabb gerincvelő vizsgálatot kértek. Ennek alapján irányították át a kisfiút a kecskeméti orvosok a fővárosi Szent László Kórházba, ahol az ADEM betegség egyik legjelentősebb hazai kutatójához, a gyermek-neurológus dr. Liptai Zoltánhoz került. Péter 3 hét múlva elhagyhatta a Szent László Kórházat.  
„...Azt mondták,vidékről eddig csak lélegeztetőgépen kaptak ADEM-es gyereket, úgy, hogy a küldő orvos nem tudott diagnózist felállítani. Levelemet azért írom Önöknek, mert mindannyian tudjuk, hogy ma Magyarországról orvosok százai és ezrei mennek külföldre dolgozni, mert megalázó számukra az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya...Sose fogjuk elfelejteni a jóságot és türelmet, amit dr. Szabó Tímeától, dr. Gyenes Vilmostól, valamint a gyermekosztály orvosaitól és nővéreitől kaptunk. Ha az ilyen szakemberek és orvosok is elmennének, semmi esélye sem lenne az olyan gyermekeknek az életben maradásra és a gyógyulásra, mint a kisfiam. Kétgyermekes anyaként azért írok levelet, mert szeretném kifejezni a hálát és a tiszteletet, amit a kecskeméti orvosok munkája iránt érzek.”

Hasonló hangulatú köszönő levelet juttattak el szerkesztőségünkhöz azok a betegek, akik november 29. és december 6. között a kecskeméti kórház Urológiai Osztályának 225-ös kórtermében lábadoztak. A levelet négyen írták alá.
„Betegtársaimmal egy véleményen voltunk, az Ő nevükben, képviseletükben is adja át kérem maximális köszönetünket az osztályon dolgozó minden gyógyító orvosnak, az osztály vezetőjének, dr. Szabó Zoltán főorvos úrnak, az osztály minden nővérének, a műtős segédorvosoknak, a betegszállítóknak, az osztály adminisztrátorának és a tisztaságért felelős munkatársaknak... az a szeretet, odaadás, odafigyelés a nap 24 órájában, a kedves, közvetlen megszólítás, bajlódás velünk, gyógyulókkal, ez példaértékű és dícséretes. Kívánunk nekik sok erőt, jó egészséget, örömet, kitartást a következő betegek felé is, és sokszorosan több elismerést további munkájukhoz” – fogalmaz a 225-ös betegszoba nevében Pap Mihály, kunszentmiklósi nyugalmazott mérnöktanár.

Hajdú Klára dunatetétleni olvasónknak szintén sok megpróbáltatást tartogatott a 2010-es év. Két műtét, kemoterápiás kezelés, hosszú, gyötrelmes terápiás kezelések vártak, várnak rá. Saját gondja, betegsége mellett mégsem feledkezett meg azokról, akik sokat segítettek, segítenek neki a kezelések során:
„Köszönetet szeretnék mondani a kecskeméti általános sebészet és az onkológia dolgozóinak. Az a törődés, amivel körülveszik a betegeket, már fél gyógyulás. Komolyan mondom, ha nem tapasztaltam volna, nem hinném el. A sebészeten a műtőorvos napi szinten tartja a beteggel a kapcsolatot, az onkológia pedig egyszerűen emberbarát, az a kedvesség, figyelmesség, ahogy a betegekkel bánnak, szívet melengető. Külön megköszönném Boross főorvos úrnak, Gábor Gabriella főorvos asszonynak, na és persze Henikének az odaadó munkáját.” – fogalmaz levelében a dunatetétleni hölgy.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!