Eláruljuk, mi a hosszú, boldog házasság titka

A házasságterápiával foglalkozó kiadványok és a józan bölcsesség is azt sugallja, hogy az öngyógyító „kezelés” leegyszerűsíthető néhány alapvető dolgora. Az első intelem, hogy inkább magunkat próbáljuk megnevelni, sem mint párunkat. A legtöbb emberre igaz, hogy inkább tisztában van házastársa rossz tulajdonságaival, zavaró szokásaival, hibáival, mint a saját magáéival. Pedig a másik kritizálásával nem sokat fogunk előre lépni a hosszú és boldog házassághoz vezető úton. Próbálja nagyító alá venni saját hibáit, s mielőtt párját próbálná megnevelni, inkább tegyen egy elszánt kísérletet arra, hogy a sajátjait kijavítsa.

Gyakori probléma például, hogy nehezen fogalmazzuk meg érzéseinket. Néha kimondjuk ugyan, de amit mondunk, nem igazán fedi azt, amit érzünk. Ezért sokan inkább meg sem próbálják, nehogy félreértsék őket, netán kiforgassák szavaikat. Pedig a hallgatás nem vezet egészséges párkapcsolathoz. Hogy érthetne meg bennünket a kedves, ha mi magunk sem értjük magunkat? Segíthet egy egyszerű módszer.

Vegyen elő füzetet, és írja össze azokat a szavakat, amelyek lelkiállapotot fejeznek ki. Nyelvünk gazdag, legalább 200 van ilyen szavunk van. Úgyhogy jobb, ha nem adja fel a tizediknél. Este vegye elő a füzetkéjét, gondolja végig, mi minden történt aznap, és keresse ki a szavak közül azokat, amelyek a leginkább illenek arra, ahogy érezte magát. Az érzésekről beszélni nem könnyű. Mintha idegen nyelven tanulnánk: gyakorlás és türelem kell hozzá. De megéri.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Nem csoda, csak egy kis odafigyelés, türelem és sok-sok szeretet kell a jó házassághoz
[/caption]

Második lépésünk vezessen párunk felé. Egyszerű a mód: kérdezzen! Nem tudja, miért szomorú a kedves? Kérdezze meg. Biztos, hogy van oka, gyerünk, derítse ki! Tegyen fel kérdéseket, akkor is, ha a választ esetleg kellemetlen hallani. Érje el, hogy megossza önnel, szerinte mivel javíthatnának kapcsolatukon. A hosszú párkapcsolatban élők gyakran esnek abba a hibába, hogy úgy gondolják: ismerik párjukat, tudják, mit éreznek, mit szeretnek. Csakhogy az ember változik, ahogy a kapcsolat is. S hogy a kettő harmóniában legyen, ahhoz folyamatosan tanulnunk kell egymásról.

Fontos: ne sajnálja az időt arra, hogy meghallgassa a másikat. Ne szakítsa félbe! Ne bagatellizálja el az általa felhozott problémákat! Ne terelje másra a szót, és ne védekezzen. Figyeljen, kérdezzen, és hallgassa őt egészen addig, míg meg nem érti, ami bántja. És ha netán az derül ki, hogy ön hibázott, legyen gyors, és mondja ki: „Ne haragudj!”.
Persze az örömökről sem feledkezhetünk meg. Írjon listát azokról a tevékenységekről, amelyet mindketten örömmel végeznek. A listára kerüljenek fel azok a helyek is, ahova szeretnének eljutni. Legyen sorvezető ez a következő hónapokban.

Az együtt töltött idő nagyon fontos. Hetente egy közös este, akár otthon, akár egy szép helyen. A lényeg, hogy éreztesse szeretetét, figyelmét a párjával. Ehhez persze tudni kell, hogy mi okoz neki örömet. Talán az, ha átvállal tőle egy-két nem-szeretem munkát. Vagy este hosszas unszolás nélkül megmasszírozza a lábát. Ne feledje, hogy ami önnek örömet okoz, az nem feltétlenül teszi boldoggá párját. Tehát figyeljen rá, és neki kedvezzen.

Talán egyoldalúnak tűnnek a most felsorolt tanácsok. De ha a párja érzi a figyelmet és a vonzalmat, akkor valószínűleg figyelemmel és vonzalommal fogja viszonozni mindezt. Ami azt jelenti, hogy mindenki nyer.